Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Sebestyén Ede: Buda és Pest nagy hangversenyei a XIX. század első felében 85-117
102 SEBESTYÉN EDE LISZT FERENC ISMÉT PESTEN. , Az 1839. évben december 24-én érkezett íbiszt Ferenc Pestre, ahol tizenhat esztendővel előbb még mint gyermek jelent meg honfitársai előtt, nagy bécsi sikerei után. Magyarországon természetesen élénk érdeklődéssel figyelték a távolból a fiatal művész tüneményes pályafutását és nagy érdeklődéssel várták vissza, Liszt Ferenc is leplezetlen vágyakozással gondolt szülőhazájára, s nem rajta múlt, hogy csak ilyen hosszú idő multán láthatta viszont. És abból, hogy már az első órákban teljesen otthonosan érezte magát itt, kétségtelennek látszott, hogy gondolatban sokszor időzött hazájában. Három napig tartó ünneplés után december 27-én délben lépett a Redut dobogójára. Az ünnepies .alkalomra olyan műsort állított össze, amely minden oldalról megmutatta zongoraművészetének kivételes tökéletességét. Az első hangversenyt az 1838. évi pest-budai árvízkárosultak javára rendezte. A műsor első száma : Bellini »Puritánok« című operájából való témákra írt ábránd. A következő szám Grill János műve: Dal négy férfihangra. Ezt a Pest-Budai Hangász Egyesület négy tagja adta elő. Rossini műve volt a harmadik szám : »í,a Serenata e l'Orgia«, zongoradarab, zenekari kíséret nélkül. Újabb dal következett, ez is négy férfihangra, ennek is Grill János volt a szerzője. Az utolsó két szám Schubert zenéje volt : az Éji dal (Ständchen) és az Ave Maria. A közönség síri csendben hallgatta az ifjú mester játékát, de minden száma után olyan dörgő tapsvihar és éljenzés robbant ki, amilyent még nem hallottak a Redut falai. Jelentősen fokozta az ünneplés lehetőségét az is, hogy a dobogót a terem közepén helyezték el, liszt Ferencet tehát egészen körülvehette a közönség. A kritika túláradó magasztalással számolt be a ragyogó és forró estről. A Honművész bírálója ezt írta hosszú cikkében : »Ideírni rendkívüli tehetségének egyes részeit hosszas, de sikertelen, s talán lehetetlen is volna. Őt hallani kell, hallani a hangok ama tengerét, melyet tíz ujjának szinte megfoghatatlan ügyességével teremt elő ; hallani azon bájt, melyet az ének utánzásával s a kíséret eljátszásával gerjeszt. .. Neki semmi sem látszik lehetetlennek. Előadásából a leírhatatlan tűz s szökellésének szabadsága mint a láva kitörése ömlik elő.« Második hangversenyét december 29-én tartotta, ugyancsak a Redut nagytermében, ezzel a műsorral : Fantázia a »Lammermoori Lucia« motívumaira.' Utána Schodelné elénekelte Beethoven »Adelaide« című dalát, Liszt Ferenc zongorakíséretével. A következő szám két darab volt: »Fantázia magyar szellemben« és Schubert »Erlkönig«je zongorára. Mind a kettő Liszt Ferenc műve, ő is játszotta. Majd ismét Schodelné lépett a dobogóra és Schubertnek »Gretchen am Spinnrad« (Margit a rokkánál) című dalát énekelte. Ezzel be is fejeződött volna a műsor, de a tomboló közönség követelte, hogy Liszt folytassa a játékot. Erre a mester eljátszotta a Rákóczi indulót, saját átírásában, amely akkoriban készült. A közönség leírhatatlan lelkesedéssel ünnepelte Lisztet a váratlan fejedelmi ajándékért. Ennek a hangversenynek még egy váratlan mozzanata volt : Liszt Ferenc intézkedésére a jegyeket magyar nyelven nyomatták, Pesten elsőízben.
