Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Sebestyén Ede: Buda és Pest nagy hangversenyei a XIX. század első felében 85-117
BUDA ÉS PEST NAGY HANGVERSENYEI A XIX. SZÁZAD EI.SŐ FEJÉBEN 99 Másodszor január 27-én lépett fel, az elsővel csaknem azonos műsorral. A harmadik estén, február másodikán saját fisz-moll hegedűversenyét, a Capricciót és A-dur fantáziáját adta elő, végül újabb változatokat magyar témákra, A lelkesedés estéről-estére fokozódott. A harmadik hangverseny után ezt írta róla a Honderű : »Vieuxtemps úr versenyei nagy zajt csinálnak a zenészek és műértők között. À zene-virtuózok közötti osztályozás mindig ingatag alapon fenekük : a viszonylagos ízlésen. Annyi igaz, hogy Vieuxtemps úr egyike korúnk legnagyobb hegedűseinek. A szép magyar nóták, mellyeket hangversenyei végén olly szívrehatólag tud eldalolni mesteri húrjain, magasztos tapsra ragadnak minden igaz magyart.« Mielőtt a negyedik, tehát utolsónak szánt fellépés ideje elkövetkezett, levelet kapott a művész, amelyben az esedékes külföldi fellépés elhalasztásáról értesítették. Tehát nem kell innen 16-án elutaznia. Ezt a változást arra használta fel az impresszárió, hogy a művész megkérdezése nélkül a német színházzal is kötött szerződést, de csak egy estére. A Nemzeti Színház igazgatósága február 10-ére tűzte ki Vieuxtemps negyedik fellépését ; ugyanekkor már a német színház is közölte, hogy a művészt szerződtette egyszeri szereplésre. Erre a hírre csúnya botrány tört ki, amely egészen feldúlta a város nyugalmát. Néhány újság azzal vádolta meg az előkelő művészt, hogy üzleti fogásból félrevezette a Nemzeti Színház igazgatóságát és a közönséget, mert a szerződés ellenére a német színházzal is kötött megállapodást. Mások a Nemzeti Színház igazgatóságát vádolták meg üzleti ravaszsággal. A nagy konoksággal terjesztett hírek természetesen Vieuxtempsnak is tudomására jutottak. A művész nagyon felháborodott az alaptalan támadáson és Eötvös József báróhoz fordult tanácsért és oltalomért. Levelében tiltakozott a rosszhiszeműség vádja ellen és megmagyarázta eljárását, amely teljesen kifogástalan volt. Eötvös József báró készségesen lépett közbe az igazság érdekében. Lefordíttatta Vieuxtemps levelét s a következő megjegyzéssel küldte le a lapoknak : »Eddig Vieuxtemps úrnak a levele, kinek kívánatát véleményem szerint jobban nem teljesíthetem, mint ha azt fővárosi lapjainkban egész terjedelmében közlöm, felhíya egyszersmind a tisztelt művész nevében mindenkit, ki ezen nyilatkozatának valóságán kételkedik, hogy ellenvetését nyiltan, a közsajtó útján s ne titkos rágalmak útján tegye. Teljesen meg vagyok azonban győződve, hogy a Nemzeti Színház igazgatósága addig is, míg Vieuxtemps úrnak eredeti szerződése kezéhez jut, azon viszonyokról, mellyekben az említett művész úrral állott, a közönséget felvilágosítani el nem mulasztja. — Pesten, 1843 február 17-én. — Br. Eötvös József. A Nemzeti Színház igazgatósága már másnap teljesítette Eötvös József báró kívánságát és nyilatkozatot küldött a lapoknak. A nyilatkozat Bartay igazgató írásműve volt és így kezdődött : »Alulírott, ki t. ez. Vieuxtemps úr jeles hegedűvirtuóznak a Nemzeti Színházban adott hangversenyei előtt, annak sehol másutt, mint a Nemzeti Színpadon fellépendését hirdettetem ... « Az igazgató minden részletre nézve megerősítette a művész állításait és kijelentette, hogy sem á művész nem vezette félre a színház 8*
