Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Sebestyén Ede: Buda és Pest nagy hangversenyei a XIX. század első felében 85-117

m SEBESTYÉN EDE Elsőízben 24-én szerepelt a zenekar a Redutban, »uraságok magánbálján«, onnan a szünetben átment a Vadászkürtbe a kereskedők báljára. Másnap a Redut nagytermében bál volt, előtte hangverseny. A terem a kisteremmel együtt zsúfolásig megtelt, és L

anner hívei olyan féktelenül viselkedtek lelkesedésükben, hogy a rend teljesen felbomlott. A műsor Újdonsága a Muzsikai szemle című nagy potpourri volt, amelyet háromszor játszott el a zenekar. A tánc csak három óra felé kezdődött, amikor a vendégek egy része eltávozott és helyet csinált a táncoskedvű fiataloknak. Két nappal utóbb, 27-én, hajnali két óráig tartott a hangverseny az Országházban, 29-én pedig ismét a Redutban volt nagy táncmulatság, A vidám, gondtalan, mulatásra vágyó Pest és Buda ismét megtöltötte a Redutot. Háromezernél többen szorongtak a nagy- és kisteremben, meg az előcsarnokban és az étkezőhelyiségekben. Lannernek két új darabját játszotta a zenekar, két névtelen darabját, amelynek a címét a közönségnek kellett sorsolás útján megállapítania. Szavazás közben a zenekar a Rákóczi-indulót és a Pannónia- és Hungariagyüjtemény darabjait játszotta. A sorsolásnál annak a hölgynek a számát húták ki, aki Emlék-keringők címet ajánlott. Később megváltozott a cím : Búcsúvétem Pesttől (Mein Abschied von Pest) címet adott a szerző a két valcernek. Tánc közben, amely csak hajnalban kezdődött, a következő verset szórták a karzatról a közönség közé : LANNERHEZ. (Télhó, jan. 25-én, 1835). lm! körüled a vigalmak Lenge szárnyat öltenek ; 'S kedvteremtő hangjaidnak Hódologva lejtenek. Légy köszöntve, nagy remeklő! Élj ! Buzogva tisztelünk, Bájkörödben, istenítő, Földi mennyet éldelünk. Mint zsibong a nép! Művednek szédítő varázslata Minden érező kebelnek Szívbordáin át-hata. Légy köszöntve gerjedelmek Lángra gyújtó bajnoka, Játszi vígság, hő szerelmek Szellem-őre, gy ámnoka. Légy köszöntve hő szívünktől, Mely rokon gyanánt tekint, 'S lelki vonzalom jeléül Díj füzért lobogva int! Ilyen biedermeieres hangulatban búcsúzott el Lanner a hálás pestbudai közönségtől, ismét a közeli viszontlátás kölcsönös kívánásával. November elején valóban vissza is jöttek a bécsi muzsikusok. Négyszer a Redutban játszottak, egyszer a budai színházban, egyszer pedig az Országházban. De ezúttal a látogatottság nem volt arányban a lelkesedéssel. Ezernél több látogatójuk egyszer sem volt, az Országházban még háromszáz sem. Az új darabok közül csak a A verbunkosok tetszett a közönségnek. Ez teremtett kedvező hangulatot az utolsó három hang-