Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)
Dömötör Sándor: Szent Gellért hegye és a boszorkányok 92-111
SZENT GEUyÉRT HEGYE ÉS A BOSZORKÁNYOK 93 3. Mióta és miért hívják a hegyet németesen Blocksbergnek; mikor építettek a Gellérthegyen Blockhaust (őrházat) ; a Blockhaus építése előtt kezdték-e a német telepesek Blocksbergnek nevezni a hegyet, vagy későbben ; előbbi hazájukra való emlékezésként, vagy az itt talált indítékok (helyi hagyományok vagy egyéb élő események, szokások, településmód stb.) hatása alatt? Katona Lajosnak nem volt szándéka alaposabban foglalkozni a kijelölt feladatokkal. Az általa felvetett kérdések azonban oly biztos módszertani fonalat adnak kezünkbe, melyet elengednünk nem szabad. Katona Lajos a kutatások alapján elérhető lehetőségek helyes mérlegelésénél arra az eredményre jutott, hogy »a Szent Gellérthegy boszorkányos hírének mende-mondája nem puszta könyvlegenda, hanem lehet a XVII. századnál régibb népies hagyomány is.« Ezt, a Katona Lajos által felvetett lehetőséget nem mérlegelte a tudomány, részletesen nem tárgyalta, 6 ) s ez az oka annak, hogy élesen kifejtve nem került át a köztudatba. A kérdés megérdemli, hogy alaposabban foglalkozzunk vele a meglevő és felkutatható 7 ) adatok alapján. * A XVII. század végén találunk először olyan adatot, melyben a boszorkányokkal kapcsolatban Szent Gellért hegye is szerepel. Debrecen város jegyzőkönyvében 1682 január 24-én szerepel a hatóság vádja Dániel Kovácsné és Csókási Györgyné ellen, hogy az incták (incta = in causam attracta = vádlott) Szent Gellért hegyére járó, bűjös-bájos, ódó-kötő, varázsló, másokat megrontó, boszorkány, parázna személyek, orvok is.« Február 2-án a vádlottak kifogást tettek az egyik tanú ellen, s a bíróság felszólította őket, hogy bizonyítsák be felszólalásuk alaposságát. Ugyanis »Nyújtó Panda megvallotta volna, hogy őtet pénzben megfogadták Csapó Ádám és Csapó Ádámné, hogy az inctákra valljanak.« 8 ) A perről egyébiránt .több nyom nincs, az ítéletet sem ismerjük. 1700 november 7-én Kis Istvánnét vádolták meg azzal, hogy »bűvösbájos, ódó-kötő, varázsló, Szent Gellért hegyére járó, ördögökkel cimboráló boszorkányos személy s egyszersmind k.... is.« Hasonló bűnnel vádoltan került a törvény elé Túri Istvánne, Nyújtó Panda is. Mindketten tagadták a szörnyű bűnt, azonban Nagy András előtt dicsekedtek azzal, hogy »boszorkánynak, Szent Gellért hegyére járónak« mondták magukat. A bíróság előtt Nagy András jobbnak látta megvallani az igazságot : »hogy őtet asszonya, Csapó Ádámné tanította arra, hogy azt mondja s Nyújtó Pandára valljon, hogy boszorkányok azok is, mert őtet azok ették meg.« 9 ) Az adat főképpen azért értékes, mert az ügyben szereplő személyek majd két évtizednyi eltéréssel emlegetik, mint főbenjáró bűnt a Szent Gellért hegyére való járást. Jellegzetes körülmény, hogy nem beszélnek arról : mi történik ottan. A vád részei babonás hiedelmekre utalnak, a második perben már az ördöggel való cimborálás is szerepel. 10 ) Pápai Páriz Imre »Keskeny út« című Debrecenben 1719-ben megjelent műve a varázslókról, »nézőkről« beszél úgy, mint az ördög szövetségeseiről. 11 ) Csuzy Zsigmond szerzetes 1724-ben azt állítja, hogy a varázslók és a bűbájosok utálatosak az Úr előtt, mert az ördöggel szövetkeznek. 12 )
