Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)
Gárdonyi Albert: A budai városi tanács árulása 1541-ben 1-10
8 GÁRDONYI ALBERT Ebből a rendeletből arra lehet következtetni, hogy a budai veszteségek nem viselték meg annyira Bornemisza Tamást, hogy szegény sorba jutott volna. Ha ugyanis 4400 forintot tudott hitelezni, akkor jómódú kereskedőnek kellett lennie. Egy 1555 augusztus 6-án kelt királyi rendeletben egy Bornemisza Pál nevű kereskedőről van szó, aki 2400 forint értékű posztót hitelezett a kamarának (Benignae resolutiones), de azt nem sikerült megállapítani, hogy milyen viszonyban állott Bornemisza Tamással. Az mindenesetre megállapítható, hogy mindketten Pozsonyban laktak és posztóval kereskedtek. Bornemisza Tamás Budán szerzett érdemeiért 1564 február 25-én címeres nemeslevelet kapott Ferdinánd királytól, ami utódaira is átszármazott, mert unokája, Bornemisza István, Mihály nevű nagybátyjával és annak hasonnevű fiával együtt 1628 augusztus 10-én II. Ferdinánd királytól címerbővítő levelet kapott. Ez a Bornemisza István a címerbővítő levél tanúsága szerint ifjú korában Erdélyben katonáskodott a Basta György seregében, mikor pedig Pozsony városa Bethlen Gábor hatalmába jutott, az uralkodóházhoz való hűséges ragaszkodása miatt kénytelen volt vagyona hátrahagyásával a városból elmenekülni. Azután tábori postamester, végül pozsonyi főpostamester lett, amely tisztségbeni működését bőségesen ismertette Miavecz Iyászló a Gazdaságtörténelmi Szemle IV. évfolyamában (1—14. és 49—65.11.). Bornemisza Tamás családja tehát tovább virágzott, s még István nevű dédunokájáról is tudunk, aki atyjához hasonlóan rövid ideig pozsonyi főpostamester volt. Palczan Péterrel egyidőben . a menekültek sorába tartozott Bornemisza Gergely, akiről Verancsics Antal azt írta, hogy a Roggendorf Vilmossal folytatott tárgyalások közvetítője volt. Ez a Bornemisza Gergely Ferdinánd királytól 1542 szeptember 8-án Nyéken, Alsókovácsin, Bián és Felsőkesziben kapott adományképen birtokrészeket, amelyek közül a nyéki és alsókovácsi birtokrészek mostohaatyjának, Swnthamer Bálintnak, a biai és felsőkeszii birtokrészek pedig Angyal Zsigmondnak a tulajdonát képezték, akik leszármazottak nélkül haltak el és ennek következtében jószágaik a koronára szállottak. Az adományozás időpontjában a nevezett birtokok alig voltak elfoglalhatok, mert Budán és környékén a török volt az úr ; remélni lehetett azonban, hogy a megindított nagy hadi vállalat sikerrel fog járni és e területek felszabadulnak a török hódoltság alól. Bornemisza Gergely is abban a reményben kérhette az uralkodótól az adományt, hogy Buda és környéke fel fog szabadulni s elfoglalhatja a nevezett jószágokat. Amint tudjuk, a megindított nagy hadi vállalat Pest alatt teljes kudarccal végződött, s ezután már alig lehetett reményt táplálni arra, hogy a török hatalmat sikerül visszaszorítani. Figyelemreméltó, hogy az adománylevél Bornemisza Gergelyt egyszerűen budai polgárnak nevezi, holott a rendelkezésünkre álló forrásokból tudjuk, hogy a budai városi tanács tagja volt. Arról is hallgat az adománylevél, hogy Buda német kézre juttatása üg} r ében milyen fontos szerepet vitt, holott Bornemisza Tamás emlékirata és Verancsics Antal krónikája egyöntetűen kiemeli ezt, s az utóbbi forrás szerint épen ezért dúlták fel budai házát is. (»Az Bornemisza Gergelynek házára essynek a sok kewssyg, minden morháiában sakmant tewének.«)
