Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Schoen Arnold: Budapest székesfőváros kórházainak és emberbaráti intézményeinek kápolnái 11-40

28 SCHOEN ARNOLD egyiken dorogi Farkas Ákos tanácsnok, Balogh Bálint esperes plébános, Vaszkó Endre az egyházközség világi elnöke, a másikon Terbócz Imre szfőv. törvényhatósági bizottsági tag és Fridrich Lajos szfőv. műszaki főtanácsos. A rendkívül élénk színezésű és erőteljes alakokkal telített freskók meg a boltozat fehér, filigrán stukkó keretdísze között megállapítható az egymásnak ellentmondó, sőt ártó ellentét, amely két különböző művészi fölfogás díszharmóniájából ered. A szentély közepén áll a barokk koporsóalakú, fából faragott és márványutánzatra festett főoltár új tabernákulum-ormával. Mögötte emelkedik a régi főoltárnak megújított hátépítménye, ikonosztázisul szolgálván a Bp. Szfőv. Múzeumból visszaszerzett Wagenschön-féle Szent Flórián apotheózisát ábrázoló festménynek és fölötte a Túry festette Szentháromság oromképnek. A hajóban a diadalív leckeoldali falához fából épített xavéri Szent Ferenc mellékoltára lényeges vonásaiban azonos a főoltár nagyobb terjedelmű keretarchitektúrájával ; az oltárkép, amely Palcko X. Ferenc képének Bartolozzi metszete nyomán változatként a haldokló xavéri Szent Ferencet és az oromkép, amely Szent Orsolyát ábrázolja, Falkoner Ferenc festőtől való. Az eltávolított Szent József mellékoltár helyére a régi eredeti szószék van illesztve ; mellvédjének homlokoldalát a magvető példabeszédes alakjának alkalmazott fadomborműve díszíti rokokó keretben ; a relief Eberhardt A. szobrász műve. A hajó közepén a padló alatt nyugszik a kápolnaalapító Christ teteme a következő szövegű és az alapító halálának évét, 1759-et rejtő kronosztikonos sírkőlappal fedve : ANTONIVS CHRIST CÍVIS HVIAS ET PISTOR SPECIALIS ZELATOR EXSTRVCTOR ET FVNDATOR ECCLESIAE SANCTO FI^ORIANO CONSECRATAE IVGITER QVIESCIT. A berendezés többi tárgyai az említett évi restaurálás új eredményei.

4

) Míg a 18. század folyamán a kor vallásos fölfogásához híven a két testvérvárosban is inkább önálló szentélyek és kápolnák épültek a lakosságot érő csapások leküzdésére és melléjük csak későbben épültek esetleg emberbaráti intézmények, addig a 19. században maguk az emberbaráti intézmények léptek homloktérbe és ezek keretén belül létesültek kápolnák, mint a lelki élet ápolásának az eszközei és nem mint fogadalmi emlékek. Ilyen intézmény volt az elsők között a Pest város tanácsa alapította József-fiúárvaház (VIII. Üllői-út 76.). Pest város tanácsa 1837 június 2-án elhatározta, hogy a dunaparti két testvérváros és különösen Pest fáradhatatlan fejlesztője, József nádor szerencsés fölgyógyulásának emlékére a Dórion József János, Gonitzy György János és Boráros János által tett alapítványok fölhasználásával közadakozásból helybeli árva fiúk számára nevelőintézetet emel és azt a nádor nevéről Josephinumnak nevezi el. A nádor beleegyezésének birtokában a közönséget adakozásra szólította föl a városi tanács, majd gróf Festetics Antalnak a Ludovika-akadémia közelében fekvő nagyterjedelmű kertjéből telket kért ez árvaház céljára. A nemeslelkű gróf nagylelkűen 3600 négyszögölnyi területet ingyen ajánlott föl e kérelemre. Festetics példája üdvösen hatott a polgárság áldozatkészségére, amelyet azonban az 1838. évi árvíz óriási kártevése csökkentett. Emiatt az árvaház létesítése halasztást szenvedvén, csak 1839 márciusában került sor az épület tervének a szer-