Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)
Mihalik Sándor: Pest-budai ónműves emlékek 112-141
124 MIHAIJK SÁNDOR az edények étkezésekhez való felhasználhatóságát és a mérges anyagok ártalmatlanná tevését a kész árukra ütött jegyek igazolták. A középkori budai ónedényeken hármas jegyjelölést találunk : 1. a négy pólyával osztott háromtornyos bástyát, 2. O betűt feltüntető bélyeget és 3. M V, C. I. és egyéb betűket, monogrammokat, valamint bányászszerszámokat és koronákat feltüntető bélyegeket. 4 ) Nyilvánvaló, hogy a hármastornyú bástya Buda középkori címerét tünteti fel, és így az ónedényeken ezek tehát városbélyegként tekintendők. Probléma azonban az O betűt feltüntető jegy. Úgy véljük, ez az Ofen városjelölést rövidítve rejti magában, s szerepeltetését azért tartották szükségesnek, hogy a középkori ónedényeken szereplő számos változatú és minden esetben más várost jelentő háromtornyos-bástyás bélyegek között ez segítőén utaljon Buda városára. Állításunkat támogatva látjuk azzal is, hogy az ónbélyegekkel erősen rokon ötvösjegyek ebben az esetben is erre látszanak utalni. Idáig a győri székesegyházban őrzött németjárfalvai úrmutatót, a Tolnamegyében levő nagydorogi református egyház kelyhét és az Esterházy hercegeknek az Iparművészeti Múzeumban őrzött krizoprász csészével díszített serlegét tartjuk a magunk részéről Budán készült középkori ötvösműveknek. Feltűnő, hogy mindhárom ötvöstárgy jegyeinek közepén O betűt találunk. Kétségtelen, hogy ezen ötvös jegyek O betűi és a budai középkori ónedények O betűs bélyegei között ugyanazt a célt elérni akaró szoros összefüggés van. 5 ) A címeres városbélyeg és az O betűs város jelölő bélyegeken kívül szereplő harmadik jegy pedig a készítő mesterre utaló és sokszor a nevének kezdőbetűit is magában rejtő mesterjegy. Pozsony város 1526/1527. évi számadáskönyve (a 88. lapon) Lukács budai ónöntő mester nevét örökítette meg. 6 ) Más okleveles kiadványok átböngészésével még pár más középkori budai ónműves nevét szedhetnők össze. Remélhető, hogy a főváros középkori okleveles emlékeit közrebocsátó kiadványsorozat köteteiből Ivukács mester társainak névsora gazdag bőségben lesz majd összeállítható, és ilykép az Erdélyben és Vajszkán talált négy középkori budai ónedény mestereit is sikerrel lehet majd megállapítani. VIII. A Buda visszafoglalását követő időkben készült óntárgyakkal már sokkal szerencsésebb helyzetben vagyunk. Az 1698-tól 1863-ig terjedő időszakból negyvenhét, Pesten és Budán működött ónöntömestert ismerünk nevszerint is, és így csak igen kevés lesz az olyan pestbudai ónedény, melynek mesterét csak további kutatásokkal lehet megállapítani. A) A XVII. század végén és a XVIII. század első felében Pesten készült ónműveket — mint ahogy azt a gyömrői (1698 és 1730), ceglédi (1712), ócsai (1725), fülöpszállási (1732), kunszentmiklós-pusztakerekegyházai (1737) és a rákoscsabai (1741) református egyházakban reánk maradt emlékek bizonyítják — olyan bélyegekkel jelezték, melyek ovális vagy kartus-idomú paizsban egytornyos várkaput, a S. PEST (vagy sokszor S. PESTH) városjelölő feliratot és a toronytól jobbra és balra egy-egy betűt tüntettek fel. A paizsban levő tornyos bástya Pest város
