Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Mihalik Sándor: Pest-budai ónműves emlékek 112-141

Ï34 MIHAI4K SÁNDOR házasságra. 1827 júniusától 1832-ig nála tanult öt évig a budai születésű Kammerer Mátyás és egy évig a hasonlóan budai származású Kirnatz József. 1829 májusától 1835-ig — öt éven át — pedig Bonkratz Lajos. Ez a Pongrác Lajos ugyancsak budai fiú volt. 1835 szeptember 4-én Kirnatz Istvánt veszi fel ; 1838 szeptember 4-én felszabadítja őt. Mint mester fiával csak 7 forint 30 krajcárt fizettetnek vele. 1834 augusztus 3-án a pestbudai együttes ónöntőcéh két évre alcéhmesternek választja. 1837—1839-, 1843- és 1846-ban főcéhmester. A Vízivárosban lakott, a 45. számú házban. 1849 december 23-án hunyt el hatvanhárom éves korában. A virányosi dűlőben lévő vízivárosi temetőben 1937 végéig közös sírban nyugodott Pepich Márton miskolci ónöntőmesterrel. Sírköve, akkor már kiemelve, az út mellett feküdt. A sírkő hátlapjára vésett »Pepich Márton és vő je Vilcke Gottlieb emlékökre Nyugogyanak (sic) az Úrban« feliratból értesülünk, hogy Wilcke felesége a miskolci Pepichleány volt. \ Művei közül három darab a Székesfővárosi Történeti Múzeumban található: 1. Tányér. Átmérője 28 centiméter. Kerek. Peremén vésve »Michael Schön und Paul Casper beyde Alt Gesellen — 1835«. Bemélyedő közepén császári koronás kétfejű sas ; karmaiban kardot tart. Mellén ovális idomban csizma és két talp. Fenekén három-jegyes jelölés : Köridomú mezőben rómaiX-es számmal jelzett rózsa *OFNER ZIN * GOTTLIEB WILCKE finomsági és név-felírással, mellette téglaidomú mezőben PROBZINN kvalitásbélyeg. A harmadik bélyegben csipkés peremű ovális mezőben G W monogramm látható. 2. Kanna. Magassága 20-5, fenékátmérője 13 centiméter. Kupa idomú. Hengeres testtel, csőrös nagy kiöntővel és kérdőjel idomú tagozott füllel. Fedél nélkül. (Ez eredetileg sem volt.) 1814-es évszámú jeggyel. 3. Tányér. Kerek. Egyszerű; szegett peremmel és bemélyedő középpel. Átmérője 28 centiméter. 1814-es jeggyel bélyegezve. A tányér hátán, a peremen T. K. 1869-es monogram és évszám van bevésve. Az 1814-es jegy bizonysága szerint — késői évszáma ellenére is — ez a mű még az idősebb, nem pedig az 1856-ban mesterré lett Wilcke Gottlieb készítménye. 25. SCHELLER VILMOS. 1816—1836. A mannheimi születésű mesternek 1816 augusztus 9-én ad mester jogot a pesti tanács ; tanuló és vándor éveit teljes egészében kitöltötte, és személye ellen sem tettek kifogást az ónöntők. 1817 november 23-án a pozsonyi ónművesek testülete a céhbe való bekebelezését és felvételét elismerte. 1836 szeptember 5-én hátrahagyott feleségét említik. Az özvegy mesterné műhelye még 1837-ben is megyolt. 26. BROTZKY JÁNOS. 1826—1846. 1826 szeptember 6-án Friedrich Gottlieb főcéhmester, Ledérer József másodelöljáró és Zimmermann János Gottlieb — mint a pozsonyi ónöntőcéh tagjai — igazolják, hogy a pesti tanács végzései és elismerései álapján Brotzky János nevét a pozsonyi céh mesterkönyvébe bevezették. 1'846-ban még mindig fizeti anyagi kötelezettségeinek részleteit, amiből szűkös pénzügyi viszonyaira lehet következtetni.