Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Voit Pál: Egy régi pesti patika 41-69

62 VOIT PÁL »vízpincé«-jével és »növénypadlás«-ával egyetemben, laboratóriumában régi patika-eszközök gyűjteményével, utcai bolthelyiségeiben a pusztulástól még megmenthető régi pesti gyógyszertárak interieurjeivel, hogy így feltámadva tanúskodhatnék Budapest gazdag és tiszteletreméltó múltjáról. Voit Pál JEGYZETEK. x

) A nyugati Felvidéken dolgozó kiváló olasz stukkómesterekről megemlékezik Hekler Antal »A magyar művészet története« c. könyvében. A refektórium berendezésére vonatkozóan Schoen Arnold publikálása nyomán kísérlet történhetnék Tausch Kristóf festő, építő és tervező, Bader József festő s különösen Simkó György asztalos rendtagok nevét a bútorzat és a hozzájuk tartozó festmények mestereivel kapcsolatba hozni. Ld Schoen Arnold: 18. századbeli képzőés iparművész jezsuita frátereink. Történetírás I. évf. 3. sz. 1937. 277—293. lap. 2

) Péhm József : Padányi Biró Márton veszprémi püspök élete és kora. Zalaegerszeg 1934.381.1. Ld Szmrecsányi Miklós : Kger és környéke részletes kalauza 1925. 3

) Barbantini : Ca'Rezzonico. Venezia 1936. — Vacquier : Le Style Empire. Paris 1911. 10. 1. és 27. t. 4

) Sluyterman : Alte Innenräume in Belgien. Leipzig 1913. 9. 1. 30. t. — Az intérieur és a művészi belső kiképzés modern tudományos és módszeres publikálásának ragyogó példáját látjuk Heinrich Kreisel »Die Ausstattung der markgräflichen Wohn- und Festräume in der Ansbacher Residenz« c. művében. Zeitschrift des Deutschen Vereins für Kunstwissenschaft. Berlin 1939. Band 6. Heft 1. 50—86.1. 8

) Linzbauer Xaver Ferenc : A Magyar korona országainak nemzetközi egészségügye. Pest 1868. 8

) Dr. Sztankai István : A gyógyszerészetre és a budapesti gyógyszertárakra vonatkozó adatok. Budapest 1935. 27. 1. 7

) Ld u. o. 8

) Salamon Ferenc: Budapest története. III. köt. — Takáts Sándor »A magyar patika« (Századok 1907. 332—343. 1.) c. cikkében kétségbe vonja, hogy a XVII. század végéig Magyarországon gyógyszertár létezett volna. Szerinte a »patika« szó bolthelyiséget jelent, melyben bármilyen kereskedés lehetett. Takáts a kolostori, ill. rendi gyógyszertárak létezését sem veszi tudomásul. 9

) Magyar Iparművészet 1910. 35. 1. és 1911. 37. 251. 1. 10

) Ma a gyógyszertár mint 18. századból való intérieur van kiállítva a múzeumban, bár a felállítás alkalmával róla írt cikkek 1681-ben készültnek és a múzeumi leltári cédulák 17. századinak mondják. A későbbi megállapítást, mely a bútorzatot 18. századinak nevezi, egyrészt a nálunk szokásos egyszázados hátraértékelési elmélet hatásának, másrészt a későbbi kiegészítések zavaró körülményeinek tudhatjuk be. Ismerve a jezsuita szerzetesrend hallatlan pompaszeretetét, fogékonyságát, alkotó kedvét és vezetőszerepét a 17. században nemcsak külföldön, hanem Magyarországon is, hajlandók vagyunk az eredeti megállapításoknak hitelt adni. Annál is inkább foglalhatunk állást a gyógyszertárberendezés 17. századi keletkezése mellett, mert Schoen Arnold már idézett cikkében közreadta a magyarországi jezsuitarendi asztalosok névsorát, s ott a 18. századból csak két rendtagot említ : Kunéit (Kinéld, Künelt) Vencelt és Steüdtner (Steidner) Józsefet, kiknek 1741., illetve 1742—1744. évi kőszegi működése már semmiképen sem hozható kapcsolatba a bútorzat szerzőségével. n

) Itt óhajtjuk egy esetleges új felállítás számára megjegyezni, hogy a múzeumban való végleges elhelyezés alkalmával részben a helyszűke, részben mérési