Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)
Schoen Arnold: Budapest székesfőváros kórházainak és emberbaráti intézményeinek kápolnái 11-40
30 SCHOEN ARNOLD fából készült két oszlopon nyugvó orgonakarzat foglalja el. Csillagos egű mennyezetének díszes keretén belül a sarkokat ostyás kehely, Veronika kendője, a Hit-Remény-Szeretet jelvényei és a kínszenvedés eszközei díszítik. Két ablakát a Jézust nevelő Szent József és koronáját Mária oltalmába ajánló Szent István király üvegfestménye tölti ki angyal- és evangélista-fejekkel ékesített keretben ; az üvegfestmények Forgó és társa művei. Az egyszerű, csak pilaszterekkel szerényen ékeskedő faoltár fölött erdős úton áthaladó Szent Családot ábrázoló olaj festésű kép függ, amelyet Jakobey Károly festett 1869-ben. A kápolna másik titulus-képe István királyt ábrázolja, amint koronáját Mária oltalmába ajánlja ; az élénk kompozíciójú, romantikus történeti fölfogású képet Peschky (Peschke) József festette 1845-ben s ajándékozta oltárképül; magyar címerrel és koronával ormozott rámáját pedig Klopfinger János ajándékozta egyidejűleg ; az olajfestmény költői fölfogásával, lényegesre szorítkozó tartalmi szerkezetével, finoman sima festési technikájával és a koronázási jelvényeknek hűségre törekvő ábrázolásával történeti festészetünknek eddig figyelemre nem méltatott jelentős emléke, Peschkynek egyik főműve. Az oltár mellett ismeretlen eredetű későbarokk faszoborpár áll; az egyik szobor feszületes női, a másik könyörgő férfiszentet ábrázol. Mária és Erzsébet családias jellegű képe a párisi Couvre Murillo-féle festményének a másolatváltozata 1862-ből. A kápolna kisebbigényű szentképein kívül (Krisztus föltámadása 1859, Rózsafüzéres Mária 1869, Szent Anna 1873, Őrzőangyal), amelyek környékbeli hívek adományai, külön figyelmet érdemel egy kisméretű transzparenskép : fehér selyemre fekete hajszálakkal hímzett, tűrajzolású Krisztusfej, amelyet Carracci képe nyomán Gurahontzi Remekházy Mária készített 1841-ben. ízléses, finom empire kivitelű nyolcágas, serpenyős, antikizáló mécsekkel díszített, aranyozott facsillárja az intézet alapítás idejéből származik. Az igazgatóság helyiségében levő intézeti jótevők arcképeiből kiválik : Boráros János olajfestésű (restaurálást igénylő) képe, Donát János Dániel műve 1822-ből, (ez arcképről Grabovszky Athanáz másolatot festetett 1825ben a dunaparti görög-macedón hitközség számára Kaergling Tóbiás festővel), József nádor olaj festésű képe, valószínűen Einsle Antal műve 1832-ből, az ülő Deák Ferenc teljesalakú képe, Györgyi Alajos műve 1861-ből és Thék Endre gipsz mellszobra Telcs Edétől. 5 ) Pest város különböző szegényeinek ügyét intézményesen az 1817ben alakult Nőegylet vette módszeres pártfogásába önkéntes dologház, kisdedóvó, szegényház és hályogos vakok gyógyintézetének felállításával. A Nőegylet később ez intézeteket a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudván fenntartani, József nádor fölszólítására 1833 folyamán Pest városa hatósági kezelésbe vette át ez intézményeket a hályogos vakok intézetének kivételével. A városi hatóság később a kisdedóvó árváit a Josephinumban helyezte el. Az önkéntes dologház pedig 1848-ban megszűnt, míg a kényszerítő dologház 1844-től 1874-ig működött különálló intézményként, így csak a szegényház maradt fenn a Nyár-utcai városi épületben, amely a szegények szaporodásával fiókintézetet nyitott a Főherceg Sándorutcában, majd a Diófa-utcában. Mivel csakhamar e három intézet is kevésnek bizonyult, azok különböző helyen való fekvése pedig nemcsak kezelési
