Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Schoen Arnold: Budapest székesfőváros kórházainak és emberbaráti intézményeinek kápolnái 11-40

22 SCHOEN ARNOLD különféle szentek relikviáival együtt Boldog Margit ciliciumának ereklyéjét is elhelyezték. Tervezte és építette az 1719-ben budai polgárrá lett sanktfloriani származású Kayr Mátyás kőművesmester. Építése serényen haladt, úgyhogy augusztus 4-én tornyocskájában már megszólalt a Zehenter Antal öntötte két harang, amelyek közül az egyiket a következő szöveg díszítette: Dum resono ex Pomuc Sanctum laudabo Joannem. Fiat ut in Sanctis Gloria Summa Deo. Ita volente Magistratu Budae, et tribuno Kramerlauf contribuente 14 : Julij 1735. A befejező munka közben, 1735 szeptember 6-án halt meg 46 éves korában Kayr. A kápolna fölépült azon év őszére. És bár a városi tanács már november 5-én kérelmezte annak benedikálását, megáldása csak 1736 február 6-án ment végbe. Mint különálló épület a várfalon belül 1828-ig állott fenn. A városi tanács ugyanis a mellette levő kisméretű ispotálynak és aggápoldának emeletes kórházzá és szegényházzá való fejlesztését határozván el a különálló kápolnának az épületbe való beolvasztásával, annak építését 1818—1820 között Boulandt József építőmester tervező s végrehajtó munkájával kezdte, majd 1828 őszén Bkermannal folytatta a kápolnának az emeletes épületbe való foglalásával, amely évben épült a kápolnának két oszlopon nyugvó orgonakarzata, 1829-ben pedig főhomlokzati kisded tornyának lebontása után a kápolnát elrejtő kórházépületnek körúti oldalhomlokzata. 1863-ban készült főbejáratának mostani kapukerete (Gangusch István kőfaragó műve) ; később a Margit-körút talajszintjének emelésével a kápolna küszöbe a föld szintje alá kerülvén, lépcsős fatornácocskával látták el főbejáratát. A kápolna 1932-ig szolgált a régi Szent János-kórház egyházául; ez évben az épület kórházjellege megszűnt a benne létesített Bp. Szfőv. Dunajobbparti Szeretetotthon véglegesítésével. Az egyemeletes épület pilaszteres tympanonos középrizalitjába foglalt kápolna főbejárata a Margit-kőrútra nyílik ; kápolnajellegét külsőleg a bejárat fölötti fülkébe 1829-ben faragott nepomuki Szent János kőszobra s az épület nyeregtetejére illesztett kisded harangtornyócska jelzi (benne Mihály arkangyal és az Immaculata reliefjével díszített, 1878-ban Walser Ferenc öntötte harang és Henszler János által 1864-ben készített óra) ; szentélye azonban az épület udvarán szabadon áll. Hosszanti elrendezésű barokk belseje haránt téglány alaprajzú karzatos előcsarnokból, hajóból és szentélyből áll, amelyekre pilaszteres pilléreken nyugvó keresztboltozatok borulnak, míg félkörű apszisát negyedgömb kupola fedi. Az egységes öblű csarnokkápolnának ablakos apszis elé állított fafaragású barokk főoltára Szent Anna és Szent Joachim, továbbá az oromzati Szentháromság faszobraival együtt 1735-ből, dobogójának tévesen aquincumbeli rómainak tartott mozaik padlója a 18. század végéről, nepomuki Szent János megdicsőülését ábrázoló olajfestménye, amelyet Mertz János budai születésű, festő festett, 1801-ből való. Mellékoltárának Kálváriát alkotó faszobrai 1748ból, ez oltár alapítása és szentelése idejéből valók ; vérehulló Mária olajfestménye, amely változata a krisztinavárosi plébánia-templom főoltári kegyképének, továbbá viaszfigurákkal díszített piramis párja 1771-ből, ez oltár átalakítási évéből származik. Dór rendszerű oszloppáron nyugvó orgonakarzatán neogótikus szekrényű orgonával rendelkezik, amelyet lovag Országh Sándor és fia orgonakészítő alkotott 1893-ban.