Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Schoen Arnold: Budapest székesfőváros kórházainak és emberbaráti intézményeinek kápolnái 11-40

20 SCHOEN ARNOLD utcai, József- és Erzsébet-körúti, Wesselényi-utcai határral 1924 május 7-én megalakult az önálló Szent Rókus Plébánia Egyházközség, annak első gondjai közé tartozott, hogy legalább átmenetileg plébániatemplom­hoz illő díszt nyújtson a kápolna belsejének. A kápolnának már említett nyirkossága és poros füstössége miatt ismét tönkrement boltozati és diadal­ívi festett díszét újjal pótoltatta, amelyet 1925-ben Szelle Andor telje­sített kazein-festéssel barokk plasztikus ornamentális díszítés között. Majd a hiányzó harangok pótlására irányult a figyelme és három harangot rendelt Szlezák Iyászló harangművesnél. A harangok szentelését Csernoch János hercegprímás végezte 1926 május 16-án. A kápolna belső nedvességé­nek ellensúlyozására létesített szellőztetok dacára annak belső falfestése ismét pusztulni kezdett; ezért mostani plébánosa Krizs Árpád szorgalma­zására 1930-ban a megviselt belső falfestés helyére I,eszkovszky György új ornamentális és diadalívére új figurális festménydíszt festett ; ugyanekkor pedig Kopp Eerenc két üvegfestmény es ablakot készített a hajó számára. 1931 október 4-én a kápolna hajójában az egyházközség hősi halott fiai emlékére Krisztus bronzfejével ékesített márvány emléktáblát leplezett le, amelyet Papp József szobrász alkotott. A barokk stílusú kápolna főhomlokzata két-két ión-rendszerű pilaszterrel tagolt ; zárópárkánya fölött volutás attika közvetíti az át­menetet a négyzet alaprajzú, egyemeletes, pilaszterekkel szegélyezett, órával felszerelt és bádogkupolasisakkal fedett toronyhoz. Különben az ismert szobrok kölcsönöznek szerény külsejének ünnepi vonást. A kápolna oldalfalait csak lizenák tagolják. Keskenyebb és a hajónál jóval alacsonyabb szentélyének evangéliumi oldalához sekrestye csatlakozik. Belseje téglányalaprajzú, háromablaktengelynyi hosszú hajóból, haránthosszúkás, négyszögalaprajzú egyablaktengelyes szentélyből áll. A szentélyt és a hajót diadalíves, dongaboltozatos szakasz köti össze, amely eredetileg a kápolna bejárati előcsarnoka volt. A hajót boltsüveges, kosáríves dongaboltozat fedi, amelyet párkányos pilaszterfejeken mint­egy konzolokon nyugvó hevederek osztanak három mezőre. A hajó bejárati szakaszában a toronytartó két pilléren nyugszik az orgonakarzat ; ehhez a följárat a kórház felőli összekötő szárnyépület oratóriumából vezet. A karzat kisméretű, neoreneszánsz stílusú szekrényes orgonája 1902­ből származik Rieger Ottó gyárából (Opus 926). Külön figyelmet érdemel szentélye, amely eredetileg hármas lóhere alakú, alapraj zilag centrális elrendezésű építményként önmagában szolgált fogadalmi kápolnául. Keresztboltozatos középterébe nyílt nyugatról a bejárati előcsarnok, délről és északról egy-egy homorú apszis-fülke, keletről pedig az oldalapszisoknál nagyobbsugarú félköríves, mélyebb apszis, oltár számára. A szentély, északi és keleti apszisától későbbi átalakítás foly­tán megfosztva, időnkre csonkán maradt. Az alapraj zilag ritka típusú szentélynek eredeti alakjára való rekonstruálása esztétikai, kegyeleti és műemlékvédelmi követelményeknél fogva időszerű feladat. A szentély műmárványozott főoltárát sarokpilléres menza, köralakú kupolás tabernákulum és ión pilaszteres tympanonnal díszített keretföl­építmény alkotja. Az 1837-ben épített főoltár tabernaculumának ajtajára illesztett töviskoszorús Krisztus bronzreliefje Oszwald J. műve 1931-ből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom