Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Schoen Arnold: Budapest székesfőváros kórházainak és emberbaráti intézményeinek kápolnái 11-40

SZÉKESFŐVÁROSI KÓRHÁZAK ÉS EMBERBARÁTI INTÉZMÉNYEK KÁPOLNÁI 15 mivel a Zöldfa-utca és Borz-utca sarkán álló városi, illetőleg polgári ispotály Townson Róbert angol utazó véleménye szerint is Európában a legrosszabb kórház. A szegényházi alapítványok és a kórházi célokra tett adományok összesítésével körülbelül 80.000 forintra kerekedvén a fölhasználható tőke, amelyet a városi tanács elrendelt közadakozással igyekezett növelni, Jung az új feladatnak megfelelően kibővítette, illetőleg módosította az épület tervét és 1791 novemberében benyújtotta azt a költségvetéssel együtt a városi tanácsnak. Ennek a tervnek a mielőbbi megvalósítását azonban több körülmény gátolta. Csak midőn 1793-ban Haffner Mihály városi kórházi orvos alapos propaganda-iratával, a szabad királyi Pest városa nemes tanácsának és közönségének szóló Projectumával reámutatott az új kórház építésének elodázhatatlan szükségességére, mozdult meg a városi tanács és engedte meg a helytartótanács 1794 augusztus elején az építés folytatását. A munka még az ősszel a Rókus-kápolna renoválásával és a vele összeépítendő szárnyépülethez való átalakításával kezdődött, amelyet Zitterbarth Mátyás kőművesmester végzett. A következő télen a magisztrátus részletesen megtárgyalta a kórház tervét, amelynek elkészítését Jung József teljesen ingyen vállalta magára. Mivel 1795 július végén a király is beleegyezett a kórháznak a módosított terv szerint való építésébe, augusztus 30-án a Rókus-kápolna melletti fáskertben megindult a kórház építőmunkája. Az építéshez a városi tanács legfelsőbb rendelet alapján fölhasználta a Szent Rókus és Szent Rozália kápolna tulajdonához tartozó két szántóföldet is, a Rókus-mezőt részben a kórházépület számára, részben utcák alkotására, Rozália-földjét pedig utcanyitási terület kivételével eladással értékesítette és megváltott telkük árának összegét a Rókuskórház-alapba olvasztotta. A Gyöngytyúk-utcára (ma Gyulai Pál-utcára) terjedő egyszerű külsejű, kétemeletes épület építését Tuschl Sebestyén és Heppler Ferenc kurátorok ellenőrzése mellett Kardetter Tamás teljesítette. Az építés történeti emlékét a mai főbejárat kapualjában elhelyezett vörösmárványtábla szövege őrzi. A mai épület magva, vagyis főhomlokzati szárnya e fölirat szerint a pesti polgárok szorgos munkájával a francia háborús viszonyok dacára tizenegy hónap alatt került tető alá 1796-ban, azonban belső kiképzése és fölszerelése csak ezután következett. Akórházzal és szegényházzal egyesített és teljesen fölszerelt épület megnyitását a pesti városi tanács 1798 május 28-án az egész városra kiterjedő ünnepséggel tette emlékezetessé. Kz alkalommal Kardetter és a két kurátor királyi aranyéremmel való kitüntetésben részesült. Az épület szentelését a kápolnában celebrált ünnepélyes mise után pókateleki Kondé Miklós fölszentelt belgrádi püspök végezte József főherceg nádor jelenlétében. A kórházépítés alkalmával a kápolna hajója egyemeletes, két ablak tengelynyi terjedelmű szárnyépület útján köttetett össze a főépülettel. Kz összekötő szárnyépület földszintje főbejárati kapuul és kapus lakásul szolgált. A főbejáratnak (ma ablaknak) kőből faragott, copf stílusú kapukeretét az épület hivatását jelző szöveges kőtáblával (PESTANUM CAI.AMITOSORUM DOMICIIJUM = szerencsétlenek pesti menháza), zárópárkányát szimbolikus plasztikával ékesítették. Jung első elgondolása