Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Rexa Dezső: Pest-budai vonatkozások egy régi énekes vígjátékban, 1834 162-180

174 RBXA DEZSÓ' Czili dalában azt kérdezi énekes társától : Jár-e még sok hajó most is a Dunán? Most is? Csak most jár igazán. A levontatta és vízsodra vitte hajókhoz 1832 óta — tehát két esztendő óta — társult a vitorlás és méginkább a nagyszerű vivmány : a gőzhajó. Bimsz ujjongva hirdeti is : Vitorlás ! és gőzhajó jár ezután ! CZILI : Vitolás hajó? ! — az lesz ám valami. BIMSZ : Amit hozott egy DERÉK s NAGY HAZAFI. Ez a párdal Széchenyi István ünneplésére szolgált alkalmul. Ő volt, aki a magyart hálás-büszkévé tette, amidőn — Arannyal szólva — »hajóit most már szárnyakon röpiti gőz dagálya. . .« Hangsúlyozva állítja a derék s nagy magyar hazafit a közönség elé, amit az is igazol, hogy e nyomtatványban a »derék« és a »nagy hazafi« szavak feltűnően, nagy betűkkel vannak nyomva. Most ismét olyan kérdést vet fel, amely minden magyarnak kedves, de különösen boldogító a magyar színésznek. Czili kérdésére : Hát a pesti polgárok mit mivelnek? Bimsz a legboldogítóbb választ adhatja : Magyarnak játékszint épitenek ! ! ! Ezt a mondatot három felkiáltójel nélkül nem lehet lenyomtatni, akkora öröme ez minden magyar embernek. A magyar színészet 1808 óta sürgeti a pesti játékszínt. Ebben az esztendőben az akkor Pesten játszó theátristák esedezést nyújtanak be Pest vármegyéhez az első állandó magyar színház emelése érdekében, azóta bukdácsol az eszme, néha a siker reményével kecsegtetve a magyart, de legtöbbször csaknem a lehetetlenségek közé tartozni látszott. Amikor azonban a kassai jeles színjátszótársaság kebeléből kivált kitűnő színészek a pesti vármegyeházán megjelentek, a vármegye keménykötésű alispánja, Földváry Gábor már célzott arra, hogy úgy érzi, mintha őket választotta volna ki a Sors ama nagy és dicső nemzeti feladatra, hogy a felépülendő pesti állandó magyar színház első, megnyitó tagjai legyenek. Az Aline bemutatója után körülbelül egy hónap múlik el, és nyilvánvalóvá lett a hír, hogy Grassalkovics herceg nagylelkűen a színházépítés céljára a vármegyének adományozta a Kerepesi-út és az Ország-út találkozásánál fekvő, faraktárul szolgáló telkét. Milyen nagy lépés ez az álmok, remények és tervezgetések valóra válása felé. Ugyanakkor a vármegye törte magát, hogy a színházépítéshez szükséges tetemes összeget sorsjáték útján előteremtse, de a minden magyar nemzeti eszmére, és különösen a magyar színészetre oly féltékeny Bécs ezt a Széchenyi István által ajánlott s egyetlennek látszó pénzszerzési módot