Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)
Rexa Dezső: Pest-budai vonatkozások egy régi énekes vígjátékban, 1834 162-180
PEST-BUDAI VONATKOZÁSOK EGY RÉGI ÉNEKES VÍGJÁTÉKBAN 173 Épen ezért felel Czili kérdésére Bimsz így : Budára megy, ott van a magyar világ ... Kitérő válasz és diplomatikus, s ugyanilyen lesz Czili megjegyzése is, mikor ezt énekli : Hiszen Buda eddig is rég magyar volt. . . Ha nem tudnók, hogy ez az énekelt füllentés Buda maroknyi magyarságának nyújtott csalóka csemege, — bizony azt kellene hinnünk, hogy ez a legmaróbb gúny az alig egy emberöltő előtt még teljesen német Budával szemben. A város magyarosodása, ha nem is erős iramban, de tényleg megindult s mondható volt, hogy a német Buda megváltozott. Valósággal megható, milyen szeretettel szakadtak el a jó budaiak anyanyelvüktől s lettek magyarokká. 1833-ban például a budai kaszinó bálján a megnyitó tánc már a magyar volt... s a városi tanács az utcaneveket már magyarul irattá a házsarkokra s a tisztviselőktől megkövetelte a magyar nyelv tudását. De ha így is állott a dolog, azt, amit Czili énekelt, — hízelgés nélkül mégsem lehetett mondani, legfeljebb csak énekelni. . . A magyar színészeknek azonban már azért is el kellett ismerni Buda város magyarságát, mert a város magisztrátusa a legnagyobb jóindulatot épen velük szemben mutatta ki, amikor az abban az időben üresen álló színházat, a Várszínházat nem valamely jövendő német trupp számára tartotta fenn, de kétségtelen áldozatkészséggel, sőt nem minden kockázat nélkül ingyen engedte át a Kassáról beállított magyar színészeknek. 31 ) Ki kell emelnünk, hogy akkor, amikor Pest-Pilis-Solt törvényesen egyesült vármegye pártfogásába vette ezeket a derék színészeket, akkor már azok a színházépületet a várostól megkapták. Ha így emlékeznek is Buda magyarosodásáról, Bimsz mégsem tudja teljesen felejteni a multakat, mert nem is felejtheti, hogy hosszú éveken át a Várszínház a német múzsa temploma volt, és Czili elismerő bókja dacára sem hallgathatja el a megjegyzést, hogy Budának Csak játékszínében idegen nyelv szólt, amire Czili siet mintegy megrovó formában kijavítani játéktársának szavait, mondván, célozva a mostani helyzetre : Talán magyar játszik játékszínében. Persze, hogy magyar. Ők maguk, ők, akik ezzel a játékkal kedveskednek a város közönségének. Igaz, 1783 óta németek játszottak itt, de most már övék, és most már örökre övék a színház, ami Bimsznek megint csak boldog érzés, és ezt ki is mondja : Melly édes érzést gerjeszt sok(ak) szivében! Bizonyos is volt, hogy mindenki, aki e páros dalt hallja — boldogan hallgatja. A harmadik versszak Buda és Pest forgalmának nagyszerű emelkedését hirdeti.
