Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Sebestyén Ede: József nádor és Pavlovna Alexandra bevonulása és ünneplése Pest-Budán 1800-ban. Haydn és Beethoven hangversenye Budán 142-161

160 SEBESTYÉN EDE jórésze elmúlt, mire Beethoven ide utazhatott. Augusztus második felében érkezett meg és itt töltött néhány hetet a budai Brunszvik-palotában. Itt írta az Op. 77. számot viselő zongora-fantáziát, amelyet Brunszvik Ferenc grófnak ajánlott és az Op. 78. zongora-szonátát, amelynek ajánlásával Brunszvik Teréz grófnőt örvendeztette meg. Három esztendővel ezután, 1812-ben nyitották meg Pesten a német nyelvű Városi Színházat, amelynek ünnepi felavató darabjait Beethovennel Íratták. A szerző egyéb elfoglaltsága miatt nem jöhetett el, és közönségünk csak távolból ünnepelhette a Magyarország első jótevője és az Athen romjai nagy hírnevű zeneszerzőjét. Beethoven szeretett volna önálló hangversenyen is szerepelni Pesten. Bécsi barátai is biztatták, mert Pestnek akkor már meglehetősen élénk zenei élete volt. Megint jött levél Budára Brunszvik grófhoz, 1814 februárjában : »Mit gondolsz, érdemes lenne Budára utaznom? Természetesen csakis színházban lehetne a hangversenyt rendezni.« A gróf válasza nyilván kedvezőtlen volt, mert Beethoven nem említette többé ezt a tervét, pedig szeretett volna ismét ide jönni. Újabb tíz esztendő telt el, amíg ebben reménykedhetett. Brunszvik gróf bécsi tartózkodása idején, 1824-ben, azt üzente a mesternek, hogy a feleségével együtt meglátogatja és magukkal hozzák Budára. Ez a látogatás azonban valamely okból elmaradt, és Beethoven nem jött többé hozzánk. EPILÓGUS. Alexandra főhercegasszonynak Budán eltöltött négy hónapja az ünnepségek és mulatságok csaknem szakadatlan láncolata volt. Mindenből a legtöbbet adta neki a sors, amit emberi teremtmény az életben ajándékul kaphat. Úgy látszott, hogy boldogsága örökké fog tartani, s hogy szeretetet árasztó lénye hosszú-hosszú ideig megaranyozza új hazájának életét. A hatalom csúcsán, a legnagyobb jólétben és a kölcsönös szeretet melegében élhetett volna boldogan és boldogítón, ha az a vágya, hogy életet adjon, meg nem fosztja őt magát is az élettől. A nagy ünnepségek után való esztendőben, 1801 márciusában várta gyermekét. A hónap első napján már föl sem kelhetett ágyából, mert az orvosok nem tudhatták, mikor jön világra a várva- várt gyermek. És hetedikén éjszaka megszületett, de néhány órával utóbb meghalt. A gyászos hírt a »Magyar Hírmondó« közölte elsőnek az országgal. »Tegnap dél után érkezett ide egy Kurir Budáról azzal a' hírrel, hogy Nádor-Ispányné Ő Császári Hertzegsége Mártziusnak 7-dikén éjtszaka egy Hertzeg Kis-Aszszonyt hozott a világra, de a' melly egy óra múlva meg halálozott, Ő Császári 's Királyi Hertzegségeknek nagy szívbéli fajdalmokra. Maga a Ő Császári Hertzegsége minden veszedelmen kívül vagyon.« A következő tudósítás három nappal utóbb jelent meg és a temetésről számolt be. »A' Mártzius 8-án reggel öt órakor e' világból ki múlt Nádorispányi kisded Fő Hertzeg Aszszonyócskát ezüst materiáju drága ruhákba takargatva,