Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)
Gárdonyi Albert: A budai városi tanács árulása 1541-ben 1-10
A BUDAI VÁROSI TANÁCS ÁRULÁSA 1541-BEN 7 is zár alá kell venni. Ugyanakkor a pozsonyi városi tanács is utasítást kapott, hogy az esetleg már mások kezébe jutott javait is foglalja le. E rendeletből kitetszik, hogy Bécsben nagyon gazdag ember hírében állott, s úgy tudták, hogy értékes dolgai vannak (certum esse audimus, quod dives fuerat, ac certa clenodia preciosa apud se habuerit). Ezért siettek annyira a lefoglalással, amit az tesz jogszerűvé, hogy Palczan Péter végrendelet és leszármazottak nélkül halt el (intestatum et sine heredibus), a hagyaték tehát teljes egészében az uralkodót illette meg. (Benignae resolutiones.) 1558 január 10-én vették fel az elhalt Palczan Péter hagyatéki leltárát (Levéltári Közlemények XII. 165—167.11.), amely célra a pozsonyi káptalan két kanonokot, a pozsonyi kamara pedig két tisztviselőt küldött ki. A hagyatéki leltár nem mutatja, hogy Palczan Péter olyan vagyonos lett volna, amint azt az 1558 január 9-én kelt királyi rendelet vélte, mert készpénzben mindössze 239 forintot tüntet fel s ebből is ki kellett adni 74 forintot a temetési és egyéb költségekre. Mindössze 7 aranyozott ezüst kupa, két arany lánc és két arany gyűrű volt a hagyatékában, tpvábbá több fegyver és számos ruhanemű, köztük feltűnően sok nőiruha, holott felesége 1553 május 1-i vallomása szerint még a budai börtönben elhalt. Több szőlőről emlékezik meg a hagyatéki leltár, ezek nagyobb része azonban a leltár felvételekor már idegen kézben volt. A szőlőkkel kapcsolatosan feltűnik, hogy borokról nincs szó a hagyatéki leltárban, holott az 1558 március 13-án a magyar kamarához intézett királyi leiratból tudjuk, hogy borai az uralkodó számára voltak lefoglalva, aki az esztergomi érseknek járó bortized kiadására felhatalmazást adott a kamarának. 1558 június 22-én terjesztette fel a pozsonyi kamara az uralkodóhoz (Bxpeditiones Camerae) azokat a vallomásokat, melyeket a pozsonyi városi tanács az elhunyt szolgálójával és másokkal Palczan Péter hagyatékát illetően felvett. Ezek a vallomások sem maradtak fenn számunkra, s így a Palczan-hagyaték sorsáról további részleteket nem tudunk. Fennmaradt azonban Dessewffy János kamarai elnöknek az uralkodóhoz intézett jelentése (Levéltári Közlemények XII. 167—168. 11.), amelyben Palczan Péter unokahugának a hagyatékra vonatkozó igényéről tett jelentést. E szerint Palczan Péternek Lembergben Cremer Farkassal, Langh Lőrinccel, Schrangl Jánossal és Bornemisza Tamással közös kereskedelmi vállalata volt, amelyben mintegy 30.000 aranyra becsülhető értéke volt elhelyezve, amiről a Pozsonyban lakó Bornemisza Tamás tudna bővebb felvilágosítást adni, mert ez minden vállalkozásáról tudott. Nagyon valószínű, hogy borkereskedésről lehetett szó, további adatok hiányában azonban nem tudunk róla számot adni. Végül nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a Palczan-hagyatékban a hagyatéki leltár szerint sok budai és pesti oklevél is volt, amelyek további sorsát eddig még nem sikerült kinyomozni. (Levéltári Közlemények XII. 159. s köv. U.) Palczan Péter bajtársáról, Bornemisza Tamásról az 1555 május 6-án a pozsonyi kamarához intézett királyi rendeletben (Benignae resolutiones) azt olvassuk, hogy 4400 forint értékű posztót hitelezett a kamarának. Az uralkodó utasította a kamarát, hogy a hitelezett összeget igyekezzék mielőbb megfizetni, nehogy más esetben megtagadja a hitelezést.
