Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Gárdonyi Albert: A budai városi tanács árulása 1541-ben 1-10

6 GÁRDONYI ALBERT Bártfai Szabó László azonban az időpont és a lelőhely megjelölése nélkül közölte a hivatkozott tanúkihallgatási jegyzőkönyv tartalmát (Pestmegye történetének okleveles emlékei 480—481.11.). B közlés szerint Martinuzzi György Palczan Péter vagyonának a felügyeletével Nagy Gergely, Zábrághy János, Swklóssy Máté, Zaaz Mihály, Gyengyesy Pál és Zentfalvy György polgárokat bízta meg. Kzek lehettek azok a tanuk, kiknek vallomása alapján Palczan Péter kártérítési igényét bejelentette. A vallomások szerint az értékek becslését három meghívott aranyműves végezte, a készpénzt pedig Syry Imre, Trombitás Tamás és Kristóf deák olvasták meg, ami teljesen valószínűtlenül hangzik, mert ilyen becslésre és pénzolvasásra az adott körülmények alig voltak alkalmasak. De valószínűtlen az is, hogy Buda városa 1553-ban, amikor már 12 esztendő óta török fennhatóság alatt állott, tanúkihallgatást végeztethetett volna olyan ember számára, aki Budát német kézre akarta juttatni s akinek épen ezért még a családját is kiirtották. Már pedig a kamarai nyilatkozat kifejezetten azt mondja, hogy a tanúvallomásokról kiállított oklevél 1553-ban (presenti anno) kelt, s Budán lakó polgárok tették meg a vallomásokat. Figyelembe veendő továbbá az is, hogy a Palczan Péter halála után 1558 január 10-én felvett hagyatéki leltárban Buda város rézből készült pecsétje is (sigillum cupreum civitatis Budensis) bennfoglaltatott, amiből arra lehet következtetni, hogy a bemutatott budai oklevél alig készülhetett Budán s a felsorakoztatott tanuk sem tehették meg Budán a vallomásukat. A kamara tehát helyes úton járt akkor, amikor nem adott hitelt ezeknek a tanúvallomásoknak s nem ismerte el Palczan Péter kártérítési igényét. Nem is járt eredménnyel ez a lépés, mert ámbár az uralkodó a kancellár útján biztosította Palczan Pétert, hogy Budán elszenvedett veszteségeiért kárpótolni fogja, a kamara mégsem kapott erre vonatkozó rendeletet, s Palczan Péter újabb folyamodványára az uralkodó 1553 szeptember 19-én ismét csak arra hívta fel a kamarát, hogy terjessze elő véleményét ebben az ügyben. A kamara véleményét nem ismerjük, ismerjük azonban Ferdinánd királynak 1553 november 13-án a kamarához intézett leiratát (Benignae resolutiones), amelyben kijelentette, hogy teljesen tájékozatlan ebben az ügyben (quod nobis in eo negotio plane nihil constet) ; közismertek azonban Palczan Péter hűséges szolgálatai, amelyek következtében vagyonát és gyermekeit elvesztette (omnia bona et liberos suos amisisse); s hogy mindezekért némi kárpótlást kapjon, jelöljön ki a kamara olyan jövedelmi forrást, amelyből számára megfelelő összeget lehetne kiutalni (refusio aliqua accept or urn damnorum fieri possit). Úgy látszik, hogy ennek az újabb lépésnek az volt az eredménye, hogy az uralkodó a már régebben kiutalt 200 forintos évjáradékot 300 forintra emelte fel, mert 1557 július 10-én elrendelte, hogy Palczan Péter addigi 300 forintos évjáradékát 350 forintra emelje fel a kamara. (Benignae resolutiones.) Ebben a rendeletben Palczan Péter Filetinczi előnévvel van megnevezve s királyi udvarnokként (aulae nostrae familiari) szerepel, ami a mellett tanúskodik, hogy szolgálatait az uralkodó nagyra értékelte. Ez volt az utolsó, Palczan Péter javára tett intézkedés, mert 1558 január 8-án Pozsonyban meghalt s január 9-én az uralkodó elrendelte, hogy ingó és ingatlan javait, valamint a hagyatékában található iratokat