Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)
Mihalik Sándor: Pest-budai ónműves emlékek 112-141
122 MIHAIJK SÁNDOR Pest és Buda névszerint is ismert ötven ónöntőmestere közül négy bécsi és kettő karlsbadi születésű, de tudjuk azt is, hogy Prágából, Brünnből, a csehnémet Schönfeldből, az anhalti Zerbstből, Mannheimből és Braunschweigból is származtak át ónöntők. Ezekkel a szoros és közvetlen személyi kötelékekkel is erősen kapcsolódik tehát a pestbudai ónművesség az ebben az időben is még oly nagy szerepet vivő középeurópai ónművességhez. A pestbudai mesterek fele magyarországi származású volt, és így a pesti és a budai ónművesség fejlődésében azt tapasztaljuk, hogy a kezdetben eklektikus elemek lassankint hazaiakkal keverednek, s így a XVIII. század második felében kialakul az, hogy az idegen mesterek Pesten és Budán született fiai, vagyis egy már meggyökeresedett helyi második nemzedék veszi át és viszi tovább a szerepet. A magyarországi református egyházak ónedényei a pestbudai ónkutatás mai állása szerint azért is bírnak különösebb jelentőséggel, mert a huszonkét darabból álló sorozat emlékei nagyrészt vésett magyar felirattal ékesek és így kissé enyhítik azt a komor képet, melyet csak a száraz levéltári adatok nyújtanának. A XVIII. század eleji tűzvész, pusztulás, a napóleoni hadjáratok és egyéb veszedelmek ellenére mégis remélhetjük, hogy a XVIII. századi polgári ónedényekről is majd hű képet kaphatunk. Ezt a pesti Lyka-családnak még a világháború befejezéséig is birtokában volt nagy ónedénykészlet alapján remélhetjük. A Lyka-család pesti és budai készítésű ónedényekből óriási készletet bírt. Az edényeken a tulajdonos család monogrammja görög betűkkel volt reávésve. Tányérokon és változatos formájú tálakon kívül fedeles fazekak, leveses tálak és a XVIII. századi polgári készletek jóformán minden tartozéka képviselve volt benne. Mintegy tizenöt évvel ezelőtt a család értékeit öröklő I^yka István ezeket áruba bocsátotta. A tárgyak pontos felvételezését és leírását ekkor sajnálatosan elmulasztották, és így Höllrigl Józsefnek, az Iparművészeti Múzeum egykori igazgatójának emlékezése alapján utalhatunk azokra az ónedényekre, amelyeket a Lyka-család birtokolt és melyek az eladáskor egy hatalmas asztalra voltak zsúfoltan felrakva. Mindegyik darabra pesti vagy budaiónjegy volt beütve, kétségtelen tehát, hogy lokális készítmények voltak. lefényképezésükről sem történt gondoskodás, így hát a pestbudai ónműves emlékek összhatásának benyomását csak akkor kapjuk majd meg, ha ezek a szétszóródott emlékek valamikor újra összekerülnek. Felkutatásuk és egybegyűjtésük a Budapest Székesfővárosi Történeti Múzeumra vár. Nem valószínű, hogy elpusztultak volna, mert a húszas években még együtt voltak, a világháborús rekvirálásokat és a bolsevizmus alatti elkobzásokat és köztulajdonba való vételeket is túlélték és megúszták. Azóta sem semmisíthették meg őket, mert a közönség manapság régiségeket már nem pusztít el. A múzeumok nevelése révén reájött arra, hogy minden régi dolog értéket jelent. A Lyka-család pestbudai ónkészlete az inflációs időkben történt eladásakor szétkallódhatott ugyan, de nem pusztult el. Kgyrészük állítólag gróf Pongrácz Jenő országgyűlési képviselő és földbirtokosnak a békésmegyei Gyulaváriban levő vadászkastélya falára került. 3 ) Pesti készítményűnek tartják a Budapest Székesfővárosi Történeti
