Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)
Mihalik Sándor: Pest-budai ónműves emlékek 112-141
118 MIHAUK SÁNDOR Ő erre 1832 július 13-i kelettel beadvánnyal fordul a pesti városi tanácshoz és részletes helyzetjelentéssel egyúttal útbaigazítást és döntést kér az ügy érdemleges és pártatlan elintézésére. Előadja, hogy Vogel mint szappanos és ónformaöntő több idegen és örökös tartományban vándorolt és mesterségét mindenütt akadálytalanul gyakorolhatta. Mind az idegen, mind pedig a pesti szappanosok bizonyságai szerint az ónformák öntésével teljes bizalmat nyert el, és különben is a pesti szappanosok bizonyítványt adtak arról, hogy az első ónformák már harminc esztendővel ezelőtt e helyen, vagyis Pest városában szerepeltek, s egy szappanos által feltalálva, gyakoroltatott is ez a mesterség. A kebelbéli ónöntők azonban Vogel ellen fordultak s arra hivatkoztak, hogy a kérelmező Vogel szappanos, így tehát ennél a tanult mesterségénél maradjon s ezt folytassa. A pesti városi tanács hamarosan foglalkozik is Vogelék ügyével és igazságosan úgy dönt, hogy a gyertyaöntésre szolgáló ónformák készítését az ónművesek mesterségéhez sorolja. Minthogy ezek közül több ilyen mester él Pest városában, Vogel pedig szappanos, kérését tehát elutasítják. Vogel János azonban a maga, Schlechta Ignác és Kurtz Károly pedig a szappanosok részéről nem hagyta annyiba a dolgot. A helytartótanácshoz fordultak azzal a kéréssel, hogy Vogel a nevezett formák gyakorlatában hagyassék meg. A felfolyamodás kedvező eredménnyel is végződött, amennyiben a helytartónács kimondta, hogy a mesteremberek a mesterségükhöz szükséges szerszámokat és az azokhoz kívánt felszerelést maguknak otthon előállíthatják. Amennyiben tehát Vogel az ónformák készítésének gyakorlatában volt, neki is szabad lesz továbbra is a kívánt ónformákat önteni, anélkül azonban, hogy az évi vásárok alkalmával azoknak nyilvános árusítása megengedtetnék. A kedvező döntés birtokában Vogel nem törődött többé az ónöntők tiltakozásaival és vígan gyártotta tovább a gyertyatartó ónformákat. A pesti és a budai ónművesek ekkor még nem álltak királyi aláírással megerősített céhszervezetben és így alkalmi tanácskozásokon állapodtak meg a mesterségük védelmét célzó intézkedések megtételében. Fauser Jánost kérték fel, hogy a pestbudai ónöntökre káros helytartótanácsi és városi tanácsi döntések és határozatok visszavonását felségfolyamodvánnyal igyekezzék elérni. Rövid idő múlva, 1833 január 6-án Fauser be is adja I. Ferenchez címzett részletes és hosszas írását, melyben Vogel Jánosnak az ónöntő munkákba való belekontárkodása ellen tiltakozik. Keserűen utal arra, hogy az óntányérok és az ónöntő mesterségére tartozó egyéb cikkek már amúgyis majdnem használaton kívül vannak, és a pestbudai ónművesek mestersége annyira vissza van már szorítva, hogy a Vogel által gyártott ónformák eladása az ónöntő foglalkozásnak úgyszólván fő- és egyetlen ágát teszi. A pesti és a budai szappanosok által kiadott okmányok mind azt igazolják, hogy a szóbanforgó ónformákat mindig az ő legnagyobb elismerésükre készítették a pestbudai ónművesek. Semmi szükség sem forog fenn tehát, hogy azok az ónforrnák, melyek a pestbudai ónöntők foglalkozásának cikkét teszik, egy szappanos által készíttessenek. Már csak azért sem, mert ha ennek a gyártása most egy szappanosnak megengedtetnék, később egy más tárgynak a készítése hasonló elv alapján másnak engedtetnék meg, úgyhogy a pestbudai ónöntőmesterség részben
