Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)
Mihalik Sándor: Pest-budai ónműves emlékek 112-141
116 MIHAI4K SÁNDOR 1789-ben Nagyszebenben is feltűnik egy Fauser Mátyás és mesterjogot nyer. 1 ) Valószínű, hogy ez a budai ónöntővel azonos, s nagyszebeni szereplése azzal magyarázható, hogy az ónművesek csekély száma miatt akkor még sem Pesten, sem pedig Budán céhet nem alkottak. így arra kötelezhették őket, hogy más városok céheibe kebeleztessék be magukat. Ez alapon feltehető, hogy a budai születésű Fauser Mátyás azonos azzal a hasonnevű mesterrel, aki 1789-ben a nagyszebeni ónöntők mester jogát nyeri el. III. A XIX. század elejétől kezdve a pestbudai ónöntők a pozsonyi ónműves céhekbe kebeleztették be magukat. 1804-ből találjuk erre vonatkozólag az első adatokat, midőn is Fauser Mátyás özvegye április 29-én megjelenik az ónöntőceh előtt, hogy fiát Budán mesterré tehesse. Minthogy Fauserné kötelezte magát arra, hogy urának szerszámait, felszerelését és műhelyberendezését a fiának átadja, a Friedrich János és Róth József ónöntőmesterek elnökletével tartott pozsonyi ónműves céhgyűlés Fauser Jánost budai céhtársnak elismerte. Ettől kezdve Stadler József (1804) pesti, Kirnást József (1806) budai, Floth Ferenc (1808) budai, Wilcke Gottlieb (1814) hasonlókép budai, Scheller Vilmos (1816) pesties Brotzky János (1826) pesti ónöntők a pesti és budai letelepedési engedély megszerzése után a pozsonyi ónöntőcéhbe is felvétették magukat. A XIX. század húszas éveinek vége felé a pestbudai ónöntők lassankint annyira elszaporodtak, hogy a pozsonyi ónműves céhtől szabadulni igyekeztek és önálló életet próbáltak kezdeni. 1827-ben a pesti születésű Stadler I4pótot már ezen szorgalmazások értelmében ismerték el a pesti és budai ónöntők remek készítése nélkül mesternek. 1832 augusztus 11-én Korher János városi tanácsost már céhbiztosnak nevezik a hivatalos iratok. 1833 szeptember 11-én a három budai mester ( Fauser János, Floth Ferenc, Wilcke Gottlieb) és a hat pesti ónöntő (Brotzky János, Stadler Lipót, Fauser János, Eichl József, Floth Ferenc és Raichardt István) mint az alakulóban levő pestbudai együttes ónöntőceh tagjai ültek össze s határozatban kimondták, hogy ezentúl havonta egy forintot fizetnek céhköltségekre s minden ezután jövő mestert is erre köteleznek. 1833 október 18-án már Pistory Jakab tanácsos akommisszáriusuk, s reményük 1833 december 19-én végre valósággá vált, amennyiben I. Ferenc e napon írta alá Bécsben a pestbudai ónöntő együttescéh privilegiális levelét. 2 ) A kiváltság birtokában az ónművescéh gyors iramban kezdte meg a szükséges kellékek beszerzését. A budai Fauser János és Wilcke Gottlieb, valamint a pesti Stadler Lipót és Fauser János mesterek 1834 február 3-án háromszáz forintot adnak Rigler József budai kereskedőnek az ónöntőceh királyi szabadalomlevelének beszerzéséért. Május havában a céhládájukat is felavatták s a fedelének belső lapján levő négyes zárószerkezet lemezére büszkén és nemes reménységekkel vésették reá Fauser János, Floth Ferenc, Wilcke Gottlieb budai, valamint Brotzky János, Stadler Lipót, Fauser János, Euchel József és Floth Ferenc pesti mesterek nevét. A 41 cm magas és 65x50 cm méretű, téglány alakú egyszerű tölgyfaláda
