Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)
Dömötör Sándor: Szent Gellért hegye és a boszorkányok 92-111
100 DÖMÖTÖR SÁNDOR s idővel a tiltottság és a titokzatosság következtében a keresztény tanításoknak a rosszról képzett fogalomköre is hozzájuk tapadt. A nagysárrétiek mondják, hogy azelőtt a bábák is boszorkányok voltak. Akire megharagudtak, annak megrontották a gyermekét. Ma Csak az orvosok miatt nem merik gyakorolni gonosz mesterségüket. 64 ) A nép a bábát az ördög cimborájának, boszorkánynak tartotta, aki nemcsak segíthet, de árthat is, ha megbántják. Ezért a többi gyermek születésénél nem merték cserélni és később is igyekeztek jóbarátságban lenni vele. A bábának segítő társai a tudósasszonyok (sage-femme, lat. saga), a mindenhez értő, bábáskodó falusi vénasszonyok, a női sámánok korcs utódai. Főtudományuk szerint lehetnek : füvesek, kenők, csontrakók, nézők, bűbájosok, öntők, csinálok, halottlátók stb. 65 ) A nép a bábák népies élettani tudását könnyen összetéveszthette a boszorkányok bűbájos mesterkedésével azért is, mert régebben a javasasszonyok kérkedtek különleges kuruzslásaik hatásával. 66 ) Ha dicsekedésük, kérkedésük munkát, üzletet nem eredményezett, szitkozódásuk könnyen tűnhetett a gonosszal való cimborálás bizonyítékának. Az orvoslással összefüggő hiedelmekben számtalan olyan utalás van, amely a pogány vallás képzeteinek felhasználásával gyógyító sámán működésére utal. 67 ) Szűcs Sándor megfigyelése szerint a Nagysárréten, Bucsa, Zódony, Ösvénytető, Középér, Vészszegér, Csarna, Ferendek-gát környékén feltűnően sok a boszorkányos-babonás mende-monda. Szerinte ennek az lehet az oka, hogy az e tájra eső Kemény-sziget és a rét apróbb szárazulatai a török-tatár időkben fő búvóhelyei voltak a környék népének. Érdekes még szerinte, hogy a bihari rész legemlegetettebb boszorkányai az öregek vallomása szerint a Kunságból ideszármazó családokból kerültek ki. 68 ) Szerintünk Szűcs megfigyeléseinek értelme az, hogy olyan területeken, amelyek jó búvóhelyek voltak, amelyeken az új vallás terjesztőinek az áttekintés és ellenőrzés nehéz volt, a nép tovább hódolt a pogány isteneknek. A keresztény papok és hívők előtt nem volt ismeretlen ezeknek a rejtett helyeknek pogány értelmezése, titkos szertartásokat szolgáló volta. Ezekből ,a suttogva emlegetett ismeretekből fejlődött ki egy-egy hely boszorkányos voltának mende-mondája, amely azután beolvadt a nagy, általános boszorkányhiedelem tömegébe. A kunok későbben keresztelkedtek meg, mint a magyarok, tovább élt tehát közttik a pogány hitvilág egyes szertartásainak igazságába vetett hit is, tovább áldoztak, toroztak ; faji szokásaiknak esetleges eltérései is növelték a távolságot pogányos műveltségük és a magyarság mind mélyebben keresztény műveltsége között. Ezeket a pogányos vonásokat rögzítette meg a kereszténység a boszorkányság gyűjtőfogalma alatt. A magyarok pogány áldozóhelyeként a XI. század végén fák, kövek, források és kutak szerepelnek. 69 ) Az osztjákok nagy gondot fordítanak ma is arra, hogy szent helyeik szép és magas fekvésű helyeken legyenek, ahol igen nagy fák vannak és a növényzet rendkívül dús. 70 ) Finnországban kedvelt áldozóhelyek voltak a hegyek. Hamében egy hegy csúcsán nagy kőhalmaz van furcsaalakú kövekből, amelyek valaha oltárkövek voltak. 71 ) A finnországi lappok a fobálványt magas hegyre állították, hogy mindenki jól láthassa. 72 ) Van olyan útleírás, amely azt állítja, hogy Szibéria minden
