Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Gárdonyi Albert: A budai városi tanács árulása 1541-ben 1-10

2 GÁRDONYI ALBERT Palczan Péter volt a budai bíró 1541-ben is, mikor Ferdinánd király a nagyváradi békekötés értelmében meg akarta szerezni Budát, a törökpárti magyar urak azonban török segítséggel megakadályozták ezt. Először békés úton akart Buda birtokába jutni, s mikor ez nem sikerült, haddal támadta meg a várost. A budai polgárok ez alatt az ostrom alatt másként viselkedtek, mint 1530-ban, mert nem állottak a várvédő magyar urak oldalán, hanem csellel Ferdinánd kezére akarták juttatni a várat, s csupán a véletlenen múlt, hogy tervük nem sikerült. Ezt a magatartást árulásnak szokták bélyegezni, pedig tulaj donképen a magyar urak árulták el a nagyváradi békét, és pedig az özvegy királyné kifejezett akarata ellenére, aki becsületesen végre akarta hajtani a megkötött szerződést. Mindezeket Verancsics Antalon kívül részletesen leírta Bornemisza Tamás budai városi tanácsnok is (Podhraczky: Két magyar krónika 34. s köv. 11.), aki jelentős szerepet vitt az úgynevezett budai árulásban. Bornemisza szerint Ferdinánd király ostromló serege 1541 áprilisában indult útnak Roggendorf Vilmos vezetése alatt s megérkezése után azonnal ágyúzni kezdte a város falait. Kevéssel utóbb érkeztek a városba a lengyel király követei, kik a város átadását szorgalmazták azon feltételek alatt, melyeket Ferdinánd király Salm Miklós útján az özvegy királynénak felajánlott. A város védelmét intéző magyar urak: Martinuzzi György, Petrovich Péter, Werbőczy István, Markos Péter és Batthyány Orbán nem osztották ezt az álláspontot s a lengyel követeket a vár elhagyására kényszerítették, amin az özvegy királyné annyira felháborodott, hogy maga is el akarta hagyni a várat. Szándéka végrehajtásában a magyar urak megakadályozták, s hogy az ostromló hadakkal összeköttetést ne tarthasson fenn, szigorú őrizet alá helyezték. Miután a közvetlen tárgyalás ily módon lehetetlenné vált, az özvegy királyné a budai városi tanács közvetítését vette igénybe, aminek eredményeképen Roggendorf Vilmos elfogadta az eléje terjesztett feltételeket. A feltételeket tartalmazó okirat aztán Bornemisza Tamás kezébe jutott, aki idézett emlékiratában azt írta, hogy »ezeknek penygh az arthykwlossoknak mássá ez napyglan nálam vagyon Rogendorff kezeirása alath«, amiben nincs okunk kételkedni, A vár átadására vonatkozó megállapodás végrehajtása szintén a budai városi tanácsra maradt, amely az alkudozásokat az ostromló sereg fővezérével közvetítette. E szerint 1541 június 13-án éjjel Bornemisza Gergely és Korcholyás Péter tanácsnokokat azzal küldöttek le az ostromló sereg táborába, hogy a fővezértől 600 magyar puskást és 2 zászlóalja németet kérjenek, akiket még az éj folyamán titkon be akartak bocsátani a várba, hogy a török párti védősereget lefegyverezzék. Verancsics magyar krónikája szerint a magyar fegyveresekre azért helyeztek különös súlyt a budai polgárok, hogy »ha az nymett walamy dwlást akarna tenni, tehát ne hadnak«, ez tehát tisztán a polgárság érdekeinek védelmére szolgált. Roggendorf viszont nem bízott a magyar katonákban s a polgárság kívánságával szemben kizárólag németeket rendelt ki a mondott célra, kiket Palczan Péter városi bíró a Boldogasszony temploma melletti kis kapun bocsátott be a várba, amely ponton a felfegyverzett polgárság tartott őrséget. Verancsics Antal magyar krónikájából tudjuk, hogy a várba jutott németeket azonnal leleplezték és csúfosan kiverték. A balsikert Verancsics kizárólag Roggendorf bizal-