Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)
Garády Sándor: A budai (óbudai) káptalan alapítása 70-91
84 GARÁDY SÁNDOR A következő métában a határ bizonyos völgy szélén vonul. Kzt a völgyet és partját, helyesebben annakkezdőftontjátmamárnemtaláliuk meg. Ezen a helyen már a XVIII. században is téglavető volt, s a téglavetéshez szükséges anyag kiaknázását a XIX. században és úgyszólván napjainkig folytatták, míg csak legutóbb nem épült ott föl a főváros nagyobbszabású lakótelepe. Azonban a régi újlaki-temető észak-északkeleti oldalától kezdve már mutatkozik a vízmosta partok között haladó út, amely a régi — XVIII. századbeli — térképeken is megtalálható óbudai határ mentén halad. Ma a vízmosta partok között haladó út a Mátyás-hegy északkeleti aljáig húzódik. Ugyanitt a kiscelli kastélytól vont délnyugati irányvonalban, az út hajlásában, megtaláltam az út Mátyás-hegy felé eső szélén kidöntve Buda főváros régi határkövét, »Buda főváros« felirattal. Továbbmenve a határvonalon, a mai Remetehegy északkeleti aljában levő emelkedettebb hely lehetett Uzaháza hegye. Mony orós hegye vagy Moralhel pedig a mai Hármashatárhegy déli oldalán levő kiemelkedés. A Hármashatárhegyet a Chemar- vagy Cemarkő-vel véljük azonosnak. Nagy Lajos király határjáró levelében »Mons excelsus«-nak jelzi, aminek megfelel Karpe föntebb már említett térképén Öreghegy, vagyis »Nagy magashegy«, amint a magyar az igen nagyot emlegetni szokta. Például felhozhatnók : Öreg torony, öreg harang. Bár Nagy Lajos határjáró levelében nem szerepel a Chemarkő, megtalálható még egy 1368. évi adásvételi szerződésben, mint »Zamarku« vagyis mai helyesírással Szamárkő. 64 ) Innen úgylátszik lement a határvonal a hegy gerincéről a mai Hidegkúti határba s ott két út között haladt. Bz természetesen némi (talán 100—150 méternyi) eltérést jelentene a XVIII. századbeli határvonaltól, ennyi eltérést azonban, azt hisszük, nyugodtan elnézhetünk. Éppen ezen a tájékon a XVI. és XVIII. században is ennél nagyobb szélességű területsáv volt vitás, amint arról II. Lajos reambuláló levele és Smith János föntebb már említett térképe is tanúskodik. Itt valahol a mai Hidegkút északkeleti részén lehetett Verhard sarka és Görcse (Guerchey) község. Ez utóbbit különben elég pontosan meg tudjuk határozni, mert templomának romjai a mai Vihar- és Csúcshegy közötti nyereg délkeleti lejtőjén megtalálhatók. Közelében egy kővel kifalazott, elég mély kiszáradt kút is látható. Mindezek bizonyítékai annak is, hogy egyes elnevezések — esetleg több-kevesebb eltolódással — hosszú évszázadokon át fennmaradnak még akkor is, ha a lakosságot olyan viharok tépázzák meg, mint a török hódoltsággal járó folytonos harcok. Gercse különben is a hadak útjától félreesett, lakossága — mikor, ma még nem tudjuk — valószínűleg a beállott vízhiány miatt, lassankint otthagyta régi lakóhelyét és alighanem a mai Hidegkút területére telepedett át, amely, mint neve is mutatja, jó, üdítő víznek nem volt híjával. Hidegkút lakossága részben még a XIX. század elején is magyar volt. Brre bizonyság Baczó József esküdt mérnöknek 1815-ben Hidegkútról készített térképe. 65 ) A telektulajdonosokról szóló kimutatásban ilyen nevek is találhatók : Turcsányi és Szunyogh nemes családok, Benyó János, Bálás Tamás, Bálás József, Bálás Márton, Véli Mátyás, Umon József,
