Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)
Belitzky János: Adatok Budapest koraközépkori helyrajzához 62-102
Adatok Budapest koraközépkori helyrajzához. Annak a területnek, amelyen ma Budapest székesfőváros fekszik, koraközépkori múltján kívül koraközépkori helyrajza is csaknem teljes mértékben ismeretlen. Ez azonban nemcsak az okleveles adatok hiányának, — diplomatáriumunkban mindössze 24 tatárjárás előtti budapesti vonatkozású oklevelünk van — hanem annak is tulajdonítható, hogy eddigi kutatóink a rendelkezésünkre álló adatokat csak a maguk merő szárazságában használták fel és nem igyekeztek azokból, más támpontok felhasználásával is, plasztikus képet alakítani. Az oklevelek adatainak csoportosítása és a köztük lévő kapcsolatok felismerése kétségtelenül elengedhetetlen követelménye egy-egy történelmi tanulmánynak, de semmit sem ér az egész, tudományos és kritikai szemszögből megrostált anyag, ha segítségével nem tudjuk magát az elmúlt életet, vagy annak akár csak halvány visszfényét is felidézni. Ehhez azonban nemcsak az oklevelek adatainak ismerete szükséges, hanem bőséges földrajzi tudás és térismeret is és az, hogy ismerve a magyarság és általában a török és törökös népek koraközépkori társadalmi viszonyait, ne csak azt az egy vidéket nézzük mereven, amelyről éppen írni akarunk, hanem tágabb, országos perspektíva kereteibe igyekezzünk történeti és helyi ismeretünket, tudásunkat beilleszteni. Budapest középkori — tatárjárás utáni — múltja ismeretének elengedhetetlen követelménye, hogy a városterület tatárjárás előtti múltját és helyrajzát is ismerjük. A tatárjárás utáni idők már jóval bővebb iratanyagát csak úgy tudjuk eredményesen felhasználni, ha tudjuk azt, hogy ezt az iratanyagot reánkhagyók minő előző helyrajzi adottságokat találtak itt. Ma, amikor Budapest történetének árpádkori okleveles emlékei már nyomtatásban is megjelentek 1 ), sokkal könnyebb ezeknek az adatoknak is a feldolgozása és ellenőrzése, mint azelőtt, amikor a szétszórt anyag összeszedése és a hibás közlések felismerése nagy nehézségekbe ütközött. Tudnunk kell azonban, hogy ez az anyag csak egy része, valószínűleg csak igen kis része az egykori irattermelésnek és hogy ez az anyag inkább csak az élet egyes, főleg egyházi birtokügyi vonatkozásaira vet világot. Tekintettel arra, hogy a valószínűleg örökre elvesztett, esetleges írásos anyag ismerete nem áll módunkban, nem szabad a terra incognitának tekintett koraközépkori multunk, mint nem létező mellett elmennünk, hanem új adatnyujtó lehetőségeket és következtetéseket is fel kell használnunk. * * *
