Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Horváth Henrik: Gótikus bronzmozsár a Halászbástyai Kőemléktárban 103-115

110 HORVÁTH HENRIK léshez csakhamar hozzájárul még a komoly történeti érdeklődés és módszeres kutatás, esetleges rögtönzött ásatás is, bár inkább egy fantasztikusabb vágy, a kincskeresés volt a mozgató erő. Ilyenkor nem ritkán már a lelhely pontos megjelöléséről sem feledkeznek meg. Sőt az érdeklődők, gyűjtők és tudósok már bizonyos nemzetközi levelezési és csereviszonyban állottak. A tudós Johannes Aventinus (1477—1534) »Annales Boiorum« című munkájában elmondja, hogy bizonyos Johann Wenger (a Joanne Vengioni Franco áll a latin szövegben) erdélyi orvostól kapott egy római érmet : IMP M JUI, PHILIPPUS PROVINCIA DACIA felirattal, mely Gyulafehérvár mellett került elő (ibi apud Albam Juliam hic nummus inventus est).

21

) A régi Pannónia mellett tehát Dácia földje is bőségesen ontotta a régi érmeket. János király kincseinek 1538-ban történt összeírásában három tétel alatt szerepelnek régiségek és régi pénzek: Item una pera vulgo vacsek, in qua sunt diversae antiquitates. Item in uno sacco sunt antiquae et in una parva pera, quarum summám ignoro, hoc est, antiquitates.

22

) Martinuzzi hagyatékában kerek 1000 L.ysimachus-arany szerepel, ez különben csak egy kis része egy nagy erdélyi aranypénzleletnek, melyből Fráter György életén keresztül pénzt veretett.

23

) Lysimachus- és Gordianus-pénzek szerepelnek termésaranyak, portugálok és királyi aranyak stb. között Kováchoczy Farkas egyik 1590-ben írt levelében, mely a »marhácskámról és adósságomról való emlékezetet« tartalmazza.

34

) Tholdj István pedig Marothy Mihály, Nádasdy Ferenc fogarasi várkapitány lovagjának írt levelében kijelenti : »... az én ismeretlen asszonyomnak atyámfiának egy néhány régi pénzt küldtem, az minemű pénzzel az régi pogány fejedelmek éltek erdélyben . . ,«

25

) Pogány pénz (Heidnisch Pfennig) elnevezéssel említik rendesen az antik érmeket és pénzdarabokat. Ilyenek voltak Gergely deák kincsei között is, melyről Szinyér várának leltára 1559-ben mint ópénzekről emlékezik meg.

26

) A leggazdagabb antik éremgyüjtemény Zsámboky János (Johannes Sambucus) birtokában lehetett, mely 1587-ben gazdag könyvtárával együtt Rudolf császár csodálatos gyűjteményébe olvadt bele és ma is a bécsi művészettörténeti múzeum éremgyüjteményének egyik legrégebbi része. A Faludi Géza által megtalált és közzétett, 1583-ból származó összeírásokban 127 bronzpénz részletezve van említve, közelebbi meghatározás nélkül még 50 bronz és 500 ezüst. Ezek közül sok ritkább médaillon és nagy bronz szerepel : Marcus Aurelius Orpheusa, Commodus iliumi bronz medaillonja, Pescenius Niger antiochiai bronzpénze, továbbá Hadrianus (legtöbbször, 12 darabbal fordul elő), Traianus, Elagabalus és Lucius Verus nagy bronzveretei. Az élénkebb érdeklődést igazolja egy pár fiktív, hibrid és hamis darab.

27

) Az éremgyüjtés általánosan elterjedt, majdnem kötelező fejedelmi divat lett, amit semmi sem bizonyíthat jobban, mint az a tény, hogy Rudolf császár nagy ellenfelének, Bocskay Istvánnak is volt éremgyüjteménye, melyben több korabeli medália mellett Lysimachus- és Marcus Curtius-aranyak is helyet foglaltak.

28

) Párhuzamban a gyűjtési tevékenységgel halad az anyag tudományos feldolgozása, katalogizálása vagy legalább nyilvántartása. Hendrik (Hubert) Goltzius, a harlemi festő és rézmetsző, a németalföldi manierizmus feje nagyon kedvelte és kereste antikvárius beállítottságának és mű-