Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Gárdonyi Albert: Pest városa a középkor alkonyán 1-15

PEST VÁROSA A KÖZÉPKOR ALKONYÁN 9 1541. évi török megszállásakor menekült Nagyváradra, amikor is a Pesten maradt polgárok Nagyszájú Mártont választották bíróvá. A pestvárosi tanácsnak Perényi Péter országos főkapitányhoz intézett levele azon kéréssel végződött, hogy újabb ostrom vagy hadjárat megindítása előtt (ex parte obsessionis et belli futuri) értesítse őket, hogy idejekorán elhagyhassák a várost (ut tempore hinc exire possimus), nehogy rabokként hajtsák el őket (timendum est, ne in perpetuam captivitatem deveniamus). Ez utóbbi aggodalmat csupán azzal a bizalmatlansággal tudjuk magyarázni, mellyel a hódítók a keresztény lakossággal szemben viseltetettek s amely bizalmatlanságra mindenesetre megvolt az okuk, amint azt a Perényi Péterhez intézett levél is igazolja. Nem tudjuk, vájjon Perényi Péter eleget tett-e a pesti keresztény lakosság kérésének, 1542-ben azonban Ferdinánd német birodalmi segéllyel valósággal kísérletet tett a török kiűzésére. 1542 nyarán ugyanis hatalmas sereg gyülekezett Bécs alatt, amely 21.000 birodalmi gyalogosból, 4000 birodalmi lovasból, 3000 pápai zsoldosból és 10.000 az örökös tartományok zsoldjában álló magyar lovasból állott. (Károlyi Árpád : A német birodalom hadi vállalata = Századok 1880. évf. 626. s kk.) 1542 július 8-án indult el a sereg a Duna mentén s augusztus 20-ra csupán Esztergomig jutott el, ahol szeptember 4-ig táborozott. Itt csatlakoztak hozzá a magyar csapatok, melyek vezetői között Perényi Péter tűnt ki. Eredetileg Buda felmentése volt a hadjárat célja s amint Ungnad Jánosnak a budaiakhoz intézett 1542 július 25-iki leveléből tudjuk, a budai keresztény lakosság hathatós közreműködésére is számítani lehetett. A haditanács határozatára azonban ezt megelőzően Pestet kellett elfoglalni s e célból a szentendrei szigetnél a sereg átkelt a Dunán és elf oglalta Vácot. 1542 szeptember 28-án érkeztek Pest alá. Ezt megelőzően 1542 szeptember 17-én Thetey Lőrinc pestmegyei jegyző útján (Landschreiber der Spannschaft Pest), aki a törökökkel bizalmas lábon állott, felvilágosítást kaptak a város védőműveinek állapotáról s a helyőrség számáról. Eszerint a Bécsi- később Váci-kapu bástyáján lőréseket készítettek (haben sie Schiesslecher gemacht) s ezek elé állították három nagy ágyujokat. Két új bástya építését is megkezdték, amelyeken 5000 ember dolgozott. A bástyák fala 19 láb vastag volt s két ember magasságot ért el (zweier Man leng hoch). A falakon belül új erődítményt emeltek (haben sie ein Polwerck auffgericht) s a falak és az erődítmény közé árkot húztak (ein klein Graben aufgefuret). Török forrásból vett értesülés szerint a pesti helyőrség 17.000 főből állott, ezt azonban túlzottnak tartotta s legfeljebb 7000 főre becsülte összes számukat. Élelemmel viszont jól el voltak látva s hiányt nem szenvedtek semmiben. Ez az értesülés jó szolgálatokat tehetett volna az ostromlóknak, azonban — amint az eredmények mutatták — nem vették figyelembe. Magát az ostromot részletesen leírta Jovius (Historiarum sui temporis libro XLJL), ki adatait azoktól az olaszoktól kapta, akik Vitelli vezetése alatt az ostromban résztvettek. Jovius szerint elsőnek a kitűnően felszerelt hajóhad érkezett Pest alá, amely mindenekelőtt a Margitszigetet (insulam a fano divae Margarethe nuncupatam) foglalta el, aztán hidat vert a sziget és a pesti Dunapart között s végül a pesti Dunaparton négy-