Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)
Belitzky János: Adatok Budapest koraközépkori helyrajzához 62-102
ADATOK BUDAPEST KORAKÖZÉPKORI HEGYRAJZÁHOZ 81 A fent leírt határ j eleket 1524-ben Petróczi Henczelf y István iudex curiae és Szentmihályi Turóczy Miklós azonosították az 1355. évi határ járólevél adataival, az azonosítás ellen azonban egyesek részéről kifogások merültek fel, amely kifogások a topográfiai helyzet tisztázásához szintén hozzájárulnak. A Szent Jakab apostol templomától a völgy végéig terjedő határvonal ellen senki sem emelt kifogást. Innen, az itt elhelyezett határhalomtól elindulva, áthaladtak a völgyön északfelé (processissent per vallem ad partem septemtrionalem) és egy jó idő múlva elértek ahhoz a majorsághoz, amelyet az óbudai bíró, esküdtek és polgárok Uzahazahelyenek neveztek (per bonum spatium in locum quendam predialem, quern locum iudex et iurati ceterique cives nostri Wzahazahele denominassent). Azután pedig az északra haladó mesgyén fölkapaszkodva a köves hegyoldalon mintegy keletfelé elkanyarodva eljutottak addig a hegyig, amely a többi közül legkiemelkedőbb volt (deinde verő ad eandem plagam septemtrionalem ascendendo ac per latus montis oppositi lapidosi quasi ad orientem reflectendo venissent ad ipsummontem ceteris eminentiorem) és amely hegyet az óbudaiak Monyoróshegynek neveztek (quem montem iidem iudex et iurati ceterique cives nostri Monyoroshegye nuncupassent) és amelynek tetején határjelként egy nagy szikla állott (in quo monte Saxum Magnum metalem fore allegando demonstrassent). A fenti határvonalnak a Monyoróshegyen való ilyetén vonulását Gercsei Iyeán Péter a maga és több gercsei nemes nevében kifogásolta és a határmegállapításnak ellentmondott és azt állította, hogy a hegy Gercse faluhoz tartozik (Verum demonstrationi huius montis nobüis Petrus I^ean de Gerche in sua et certorum nobilium de eadem Gerche contradixissent, eundem montem in propriis metis eiusdem possessionis Gerche adiacere allegando). Az óbudaiak ellenben Őrshöz tartozó földnek mondták. A bizottság azonban nem tudott az állítás végére járni, mivel a hegyről arrafelé nem lehetett lemenni (ab eodem autem monte et saxo ibidem demonstrato antedicti iudex et iurati ceterique cives nostri demonstrationem eorundem versus predictam terram Ewrs demonstrassent, iidem vero magistri prothonotarii eandem demonstrationem propter montis ad eas partes inhabilem descensum peragere non potuissent, sed in se duntaxat considérassent). Állításukat azonban az óbudaiak sem határjelekkel, sem okiratos bizonyítékokkal nem tudták igazolni és az a major, amelyet állításuk szerint Uzahazahelyenek neveztek, a prothonotarius kielégítő tanúsága szerint régi időktől fogva a káptalan allodialis háza volt. (Quam quidem demonstrationem dicti iudex et iurati ceterique cives nostri per easdem modo premisso factam nullo signo, sed nec aliquo litterali aut alio evidenti documento firmare voluissent antefatumque locum predialem per eosdem iudicem et iuratos ceterosque cives nostros demonstratum ac Wzahazahele appellatum dicti magistri prothonotarii testimonio sufficienti antiquitus locum domus allodialis dicti capituli fuisse, eundem capitulum in domino eiusdem loci extitisse comperissent apparenter.) Ez nyilván az Óbuda területéhez való tartozást bizonyítja. A fent elsorolt adatok nyilvánvalóvá teszik, hogy 1524-ben az 1355. évi határjárásnak csak egyik vitás részét járták be újból. Ez a határbejárás azonban több igen fontos kérdést tisztázott. Ezek egyik legfontosabbika, 8. Tanulmányok Budapest múltjából VI.
