Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)
Belitzky János: Adatok Budapest koraközépkori helyrajzához 62-102
ADATOK BUDAPEST KORAKÖZÉPKORI HEGYRAJZÁHOZ 77 Károly Róbert király 1328 április 18-án kelt átíró okleveléből ismerjük. 41 ) Bzt a szöveget, mivel helyesírása az 1328. évinek felel meg, II. számmal jelöljük. Az eredeti oklevélnek azonban nemcsak királyi, hanem egyházi átiratai is fennmaradtak. János kalocsai érsek, királyi kancellár 1295 január 12-én, 42 ) az esztergomi káptalan pedig 1332. március 31-én 43 ) írta át az 1212. évi eredeti iratot. Az 1295-ös átirat szövegét, mint legrégebbiét, l-es, az 1332-es átirat szövegét pedig III-as számmal jelöljük. A három szöveg eltérő helyneveit egymásmellé téve a következő eredményre jutunk. II. I. III. (1273—1328.) (1295.) (1332.) Vzahashage Wzahashege Uzahashege Monorosheg Morolhel Monoroshig Chemarkeu Chemarkw Zamarku ad agrum Vechardy ad angulum Verhardy Verhardi ad vineas Guerche ad vineas Guerchey Gurche Guerche Guerchey Gurche Hyges Hyges Hegis Pelizheg Püisheg Pelis Hig Tebevra Tebewra Theberora Megér Megér Megér Poucernic Pazanduk Poucernic A három szöveg közül az I-gyel jelzett 1295. évi átirati szöveg azonos a Gárdonyi által közölt A szöveggel. 44 ) Az I-gyel jelzett szöveg főjellemzője a Morolhel, az ad angulum Verhardy és a Pazanduk helynév, illetve kifejezés. Ezek alapján a II., III. és a Gárdonyi által közölt B szöveg 45 ) közelebbi rokonságba hozható. Ezek legjellemzőbbje a Monorosheg, az ad agrum Verhardy és a Poucernie (Poucernie) helynév és kifejezés. A II. és III. átirati szöveg és a hamisított B szöveg között azonban ismét különbség van. Ezt a sub montem Hozest kifejezés mutatja. Leszűrve a fentiek eredményeit és figyelembe véve azt, hogy a későbbi átiratok szerzői az érthetőség kedvéért — mivel a vázlat szerint ezek másra nem vonatkozhattak — az ő korukban használatos neveket írták a szövegbe az oklevelek, illetve a névhasználat korát a következőkben állapíthatjuk meg. azonos a Gárdonyi által közölt A-val 1295 II. 1273—1328. III. 1332. IV. azonos a Gárdonyi által közölt B-vel 1332. után Az átiratok ilyen csoportosítása után még mindig kétséges azonban az 1212. évi oklevélben szereplő adatok hitelessége, mert ennek az egyházra vonatkozó nagy kedvezései és az, hogy később a gercsei részeken ellentmondásokat találunk, méltán keltenek gyanút, különösen ha ismerjük a sopronmegyei Borsmonostor hasonló természetű hamisítványait. Mivel azonban az oklevél esetleges hamis volta vagy interpolációja a helyrajzi adatok szempontjából jelen esetben közömbösnek tekinthető, a kérdéssel most nem foglalkozunk. * *
