Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)
Belitzky János: Adatok Budapest koraközépkori helyrajzához 62-102
ADATOK BUDAPEST KORAKÖZÉPKORI HEGYRAJZÁHOZ 73 Ivanch = Iváncsa, Fejér vármegye. Yenen = Boros-Jenő, Pilis vármegye. Kaluz = Buda-Kalász, Pilis vármegye. Kezin = Buda-Keszi, Pilis vármegye. Monoreus = Mogyorós, Esztergom vármegye. Nezmel = Neszmély, Komárom vármegye. Nova Villa = Nyerges-Újfalu, Komárom vármegye. Ódon = Adony, Fejér vármegye. Orsáp• = Sáp és Orsáp, Pizke = Piszke, Esztergom vármegye. Prebor, Probor = Perbál. Sap === 1. Orsáp. Teliki, Telky = Telki, Pilis vármegye* Tethin = Tétény. Tolina = Tolna, Komárom vármegye. Zambuch, Sambok = Zsámbék. Kétséges megállapításúak a Chic, a Kelé, a Merecy és a Monasterium helynevek. Csánki Chic-et Chut-tal vette azonosnak, mivel mind a két jegyzékben Miklós pap nevével áll kapcsolatban. Ennek ellenére mi az elpusztult Csik-kel vesszük azonosnak. Merecy-t Pilis Maróttal vagy a Baj na melletti Marót-pusztával vette azonosnak Csánki. Károlyi ezt a Merecy-t a fej érmegyei Ercsivel azonosította és Glaser megállapítása szerint, amit mi is elfogadhatunk, alighanem igaza is van. 35 ) Kelé és Monasterium (Monostor) fekvését eddigi ismereteink alapján nem merjük lerögzíteni. Felvetjük azonban a kérdést, hogy a Kelé nem azonos-e Kelen-nel, vagyis, amint rátérünk, a mai Tabán helyén létezett Kelen-földdel. A középkori budai főesperesi kerület kiterjedése különösen azért késztet gondolkozásra, mert feltehető, hogy területe — amint a mellékelt térképről is kitűnik — törzsi vagy nemzetségi szállásbirtokok eredeti, XI. század eleji kiterjedésével esett egybe. Ezt, valamint a többi körülményt; is, figyelembe véve, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy ez a terület, bár északnyugati részein erősen szaturált volt a többi törzsek kisebb szállásaival, eredetileg a Megyer-törzs azon részének volt a birtoka, ahol a Kartal-nemzetség és a vele rokon vagy tőle függő többi kisebbnagyobb nemzetségek szálltak meg. Az elhelyezkedés szempontjából az a figyelemreméltó, hogy a tulaj donképen legértékesebb dunamenti területet a Váli-víztől fel egészen Szentendréig (Pomázon ott van a mai Kartalja = Orlovác — sasad-dűlő) kisebb megszakításokkal, fővárosunk múltjára nézve is elhatározó módon, a Kartal nemzetség vette birtokába. Ezen a vidéken akkor a Duna kiöntései gyakran elárasztották még a pleisztocén- és óholocén-kori Dunaágakat és így a tavaszi árvizek egész a késő nyár derekáig vizes legelőket, jó szénatermő helyeket teremtettek. A nemzetség tagjainak gulyái és ménesei kora tavasztól késő őszig főleg a hegyek lábainál legeltek és húzódtak tavasszal északról délre, majd pedig nyár derekán délről északra, hogy télen a Duna-part közelében, római korból származó romvárosok helyén várják be a tavaszt. Itt, a téli szállások
