Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Paulinyi Oszkár: A m. kir. belügyminisztérium budai várbeli székházának története : adalék Buda topográfiájához 16-61

36 PAUTJNYI OSZKÁR Hillebrandt Ferenc Antal művészete — pályafutásának eleddig legbehatóbb kutatóját idézve — egyik »legtisztább képviselője az osztrák Louis XVI-nek, a Mária Terézia- és József-korszak stílusának . . . Nem tartozik a XVIII. század legnagyobbjai közé. Alkotásaiból hiányzik a nagy mesterek kivételes adománya : a teremtő szellem magával ragadó ereje s az alkotó képzelet gazdagsága ; egyéniségében s fennmaradt rajzaiban több a pedantéria, mint a művészi genialitás. De nagy hagyományok, alapos iskolázottság s jóízlés vezérlik munkáját : széleskörű tevékenysége és irányító tekintélye a klasszicizmusba áthajló korszak osztrák művészetének így is jelentős és jellemző képviselőjévé avatják.«

106

) A művész e képességei mellett mindenesetre őszintén sajnálhatjuk, hogy a kormányszékek áthelyezésével kapcsolatban adódott nagyszámú objektum átépítése keretében az uralkodónak a legszigorúbb takarékosságot előíró parancsa a legtöbb esetben alig nyújtott a mesternek lehetőséget komolyabb művészi megoldások keresésére s jobbára csak a szó legszorosabb értelmében vett átalakítási munkálatokra korlátozta. A legfőbb szempont, amelyet szem előtt kellett tartania, a célszerűség szempontja volt, a rendelkezésre álló épületeknek minél gazdaságosabb kihasználása s a munkálatoknak minél kisebb költséggel való keresztülvitele. így volt ez a klarisszák budai zárdájának a kúria számára kijelölt részénél is. Meg kellett egyszerűen elégednie az épületnek belső átépítésével, amint azt annak új rendeltetése megkívánta. Az uralkodó kifejezett rendelkezése értelmében az átépítésnek áldozatul esett a klarisszák szép barokk temploma is, miután szentelt jellege alól az illetékes egyházi hatóság előzetesen feloldotta volt s az apácák temetkezési helyéül szolgáló kriptáit kiürítették.

107

) Hillebrandt a templomot két közbülső mennyezet közbeiktatásával három szintre bontotta s szintenként több helyiségre osztva közvetlenül összekötötte a zárdaépület csatlakozó épületrészeivel.

108

) Utcai kapuját elfalazta s lebontotta a templom tornyát is a zárdaépület tetőpárkányzatának magasságáig. A zárdaépület Uri-utcai szárnyán az épület belső válaszfalait az első és második emeleten úgyszólván maradéktalanul lebontotta, hogy az egykori kis apácacellák helyén a kúria ügyviteléhez szükséges tanácstermeket és egyéb irodai helyiségeket a kívánt méretezésben elhelyezhesse.

109

) Egyéb hivatali helyiségek mellett az első emeleten épült a hétszemélyes tábla hatalmas tanácsterme, amelyet azonban már néhány évvel utóbb kénytelenek voltak megereszkedett mennyezetének megtámasztására egy közfallal kettéosztani.

110

) Az épület földszinti részén Hillebrandt csupán annyi változtatást eszközölt, hogy az épület bejáratát annak déli végében elfalazta s helyette valamivel északabbra tört egy új boltozott s közvetlenül az épület udvarába vivő kaput. Az egyetlen építkezés, amelynél Hillebrandt ez alkalommal magasabb művészi feladatokat tűzhetett maga elé, az új budai országháza volt. A takarékossági szempont ugyan kezét itt is megkötötte. Alkalmazkodnia kellett a meglévő, főfalaiban kész épülethez. A főfalak lebontására nem gondolhatott, holott azok megtört homlokzatvonalaikkal nem a legkedvezőbb előfeltételeket nyújtották a művész számára. De végeredményben ünnepélyes rendeltetésű épületről lévén szó, főként az országgyűlési .