Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)
Paulinyi Oszkár: A m. kir. belügyminisztérium budai várbeli székházának története : adalék Buda topográfiájához 16-61
M. KIR. BELÜGYMINISZTÉRIUM BUDAI VÁRBEIyl SZÉKHÁZÁNAK TÖRTÉNETE 31 ségeért a szerződés 3000 frt megváltási díjat állapított meg, amely összeg felerésze a szerződés megkötésekor, felerésze pedig az Uri-utcai telekrész kibocsátásának időpontjában volt fizetendő. Utóbbi időpontig azonban a Pascal-féle telek mentessége sem léphetett érvénybe s a rend kötelezte magát, hogy azt addig az idő szerinti állapotában meghagyja s a szükséghez képest katonai elszállásolás céljaira rendelkezésre bocsátja. A város ezekkel az újabb engedményekkel sem vetette el a rend nyugtalanító telekszerző törekvéseinek gondját. A rend ugyanis az 1748. évi szerződésnek csak a maga javára szóló rendelkezéseit tartotta szem előtt. Az ötvenes évek elején az újonnan szerzett telkeken is hozzálátott az építkezéshez, hogy azokat ilymódon szervesen a rendházhoz csatolja. Tette ezt azonban anélkül, hogy az Uri-utcai törzsingatlanából kijelölt telekrész kibocsátásával, a Pascal-féle telek 3000 frtnyi vételárának és 1500 frtnyi adóváltságának kifizetésével a szerződésszabta föltételeknek eleget tett volna. Mikor pedig a városi tanács az 1748. évi szerződésre támaszkodva a rend építkezéseit letiltotta s tőle a föltételek teljesítését követelte, a klarisszák a zaklatott és a hatalom önkényének kiszolgáltatott panaszos képében a már ismételten eredményesnek bizonyult útra léptek. Újra a királynő kegyéhez fordultak. Újra teljes sikerrel. A királynő gróf Grassalkovich Antalt, a magyar udv. kamara elnökét bízta meg az ellentétek elsimításával. 70 ) S újból a város volt az, amely árát adta a magasabb helyről jövő közvetítésnek. Az 1754 október 21-én a kamaraelnök személyes közvetítésével létrejött szerződésben 71 ) a város nemcsak arról a szerződésileg biztosított igényéről mondott le, hogy a rend Uri-utcai törzsingatlanának kijelölt részét polgári tulajdonba bocsássa, hanem ezenkívül beleegyezését adta még az e telekrész hátában elterülő Sütő-utcai telek, az u. n. Aigner-féle telek (az 1696. évi fölvétel 116-os telke) átruházásához is, amelyet a rend 8000 forintért kevéssel azelőtt vásárolt volt meg. 72 ) Hozzájárult továbbá ahhoz is, hogy amennyiben a rend ilymódon kikerekített ingatlanát önmagában zárt szigetként a csatlakozó polgári telkektől el akarná különíteni, annak déli oldala mentén egy új, de legalább 3 öl széles utcát nyithat. Kikötötte azonban, hogy ez új keresztutca területe, mint közterület a város joghatósága alatt marad s a rend tartozik az új utca nyitásából a szomszédos birtokosokra háramló kárt (új falak emelése stb.) azoknak megtéríteni. A rend viszont kötelezte magát, hogy az 1748. és az 1754. évi szerződések alapján szerzett polgári ingatlanok után adó váltság fejében a már 1748-ban lefizetett 1500 forinton fölül még további 6500 forintot fizet a városnak. 73 ) Még a Grassalkovich közvetítette szerződés megkötése előtt, 1753 őszén megvette a rend a szomszédos Moldauf-féle telket is az Uri-utcában (az 1696. évi fölvétel 64-es telke). Ez a telek azonban nem lőn a rendház mentesített telkéhez csatolva s a rend utána viselte a szokásos közterheket. Valószínű, hogy a rend e telket csak azért vásárolta meg, hogy a rendház elkülönítése céljából tervezett utcát a saját területén minden akadékoskodás nélkül megnyithassa. 74 ) Az 1754. évi szerződés a klarissza-rendház telkét véglegesen kialakult állapotában rögzíti. A város és a rend évtizedes küzdelme most már való-
