Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)
Paulinyi Oszkár: A m. kir. belügyminisztérium budai várbeli székházának története : adalék Buda topográfiájához 16-61
A. M. KIR. BELÜGYMINISZTÉRIUM BUDAI VÁRBELI SZÉKHÁZÁNAK TÖRTÉNETE 29 hozománymentes helyet a városi tanács által kijelölendő leányzó részére. 57 ) Az 1718-ban nem minden nehézség nélkül megszerzett két Uri-utcai — a rittersheimi Reuter-féle — telek lett azután a klarisszák budai rendházának később még tetemesen bővülő magja. Miután a rendnek időközben sikerült volt az 1718 július 7-i határozat ellenére a 61—62-es telekfe is az egyházi ingatlanok szokásos mentességét kiterjeszteni, 58 ) a XVIII. század húszas éveiben ezen a kettős (helyesebben hármas) telken épült föl a Budára költözött Klára-szűzek első rendháza. 59 ) A klarissza-telek északi oldalát az Uri-utcából a Sütő-utcába vezető keresztutca határolta, amelyet már régebben a 6l-es és a 120-as telkek területéből hasítottak volt ki a ferencesek ideiglenes rendházául szolgáló 60-as, illetőleg a 120-as telek egy részével bővült 12l-es telek déli oldala mentén. 60 ) E keresztutca és az Uri-utca sarkán, ingatlanuk északi végében épült föl a klarisszák első kicsiny, mintegy 3 öl széles és 10—11 öl hosszú temploma. A templom déli falához csatlakozott a tulaj donképeni rendházépület, amelynek főszárnya a két telek utcavonalát, egy második udvari szárnya pedig a 63-as számú telek belső részét foglalta el. 61 ) Gazdasági udvarnak az Uri-utca túlsó oldalán fekvő egykori karmelita-telkeket használták, amelyek élvezetében, a városnak inkább csak hallgatólagos beleegyezése mellett, a rend az 1718 április 29-i megegyezés után is megmaradt. 62 ) A város szívós ellenkezése az apácákat óvatosságra intette. Nem álltak elő egyszerre végső terveikkel, amelyek egy, a ferencesekéhez hasonló terjedelmes telek megszerzésére és önmagában zárt, minden szomszédos polgári ingatlantól elkülönült rendház fölépítésére irányultak. Részletekben azonban, mindig csak egy-egy újabb telekrész hozzácsatolásával állván elő, annál makacsabb kitartással fáradoztak a kiszemelt telkek megszerzésén. Épülő rendházuk első alakjában még tető alá sem került, 63 ) amikor már tárgyalásokba bocsátkoztak a ferencesekkel ideiglenes rendházuk telkének (az 1696. évi fölvétel 60-as telke) megvétele iránt, sőt lépéseket tettek a városnál az utóbbi hátában elterülő 121 -es polgári telek megszerzésére is. Hogy pedig e telkeket törzsingatlanukkal egyesíthessék, a közbüleső keresztutcának a megvásárolandó telkek északi oldalára való áthelyezését kérték. A városi hatóság eleinte nem is zárkózott el a rend kérése elől s az utcaáthelyezés föltételével kilátásba helyezte annak teljesítését. 64 ) Mire azonban a ferencesek új rendháza fölépült (1741) és sor került volna a régi rendház telkének tényleges átengedésére, a városi tanács a legridegebb elutasító álláspontra helyezkedett s mindössze egy 3% öl széles és 10 öl hosszú sávot volt hajlandó templomuk bővítésére az apácáknak átengedni. 65 ) A rend nem tágított. Hivatkozott a tanács korábbi végzésére s ügyét a helytartótanácsig, sőt felségfolyamodványban egész az uralkodóig vitte. A magasabb helyről jövő nyomással szemben a város végül mégis csak jobbnak látta engedni s az 1743 május 27-én kötött szerződésben a szóbanforgó területre nézve megegyezett a renddel. 66 ) A szerződés értelmében a város hozzájárult ahhoz, hogy a klarisszák a régi ferences rendház telkét és az ennek hátában elterülő Mosbacher-féle telket megvehessek s azokat a közbülesett keresztutcának az új ferences
