Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)
Paulinyi Oszkár: A m. kir. belügyminisztérium budai várbeli székházának története : adalék Buda topográfiájához 16-61
A M. KIR. BELÜGYMINISZTÉRIUM BUDAI VÁRBELI SZÉKHÁZÁNAK TÖRTÉNETE 17 Mind építészeti megoldás, mind dekoratív kiképzés tekintetében ennek az épületcsoportnak az Országház-utcára néző utcai épület (A—B—C—F) a legkiemelkedőbb része. Monumentális arányai és szimmetrikusan tagolt homlokzata kellő távlat híján a szűk utcában sajnos csak kevéssé érvényesülnek. Kz az utcai épület eredetileg háromemeletesnek épült s 1923-ban emelték az utca felől egy negyedik, az udvari oldalon pedig még egy ötödik emelettel is. Az emeletráépítés során nyerte az épület mai lapos tetejét. A tető attikai szegélye az utcai homlokzat uralkodó dísze, amelynek hatását a tető síkjából kiemelkedő két hasonló kiképzésű torony is növeli. Ezzel szemben az Uri-utcai kétemeletes épületszárny a maga egészen színtelen homlokzatával sokkal egyszerűbb kivitelű. Itt szerkezetileg tulaj donképen két egymástól különálló szárnyat (K— I— M—L és P—Q— O—N) kell megkülönböztetnünk, melyeket a D—E—N— M udvari épületszárnynak az Uri-utca vonalára kifutó vége köt össze. A két szárny közül az északi (P—Q—O—N) nyilván későbbi toldaléképítkezés. A két utca vonalán álló épületek által közrefogott területet két kisebb, egyemeletes keresztépület három udvarra osztja. A keresztépületek közül az egyik (D—E— N— M) a két utcai épületszárnyat köti egymással össze, míg a második (H—-G—R— S) a helyőrségi templom és az első keresztszárny közé esik, utóbbit mintegy az Uri-utca felőli első harmadában metszve. A két belső épületszárny még a XVIII. századi ferences kolostor maradványa, amint ezt az egyik földszinti teremben felismerhető egykori refectorium kor jellemző díszítései is elárulják. A három udvar közül az épületrész déli térfelére eső legnagyobb udvarnak (C—D— I—K) mindkét utcára van kijárata (Országház-utca 30. és Uri-utca 51.) ; a második, kisebb udvar (E— F— G— H) az Országház-utcára nyílik (Országházutca 32.), míg a harmadik udvarnak (P—Q—R—S) egyáltalán nincs közvetlen utcai kijárata, hanem csak az első keresztépület folyosójáról közelíthető meg. II. A második épületrész (a—B—L—f—n—1—k) — egykor a klarisszák rendháza — az elsőhöz csatlakozva az Uri-utca 49. és Országház-utca 28. számú épületeket foglalja magában, amelyek egy tágas, mind a négy oldalán beépített és mindkét utcára nyíló (Uri-utca 49. és Országházutca 28.) udvart (b—c—d—e— h—i) zárnak körül. A két utcavonalat egy-egy kétemeletes épület foglalja el, amelyek utcai homlokzatai a II. József építkezéseit általában jellemző egyszerűséggel a századvég úgynevezett Zopf-ízlésében vannak kiképezve. Közülük az Országház-utcai épület zárja magába a Zopf-stílnek kétségkívül legnagyobb becsű budai emlékét, a neves bécsi épitész, Hillebrandt által épített országgyűlési termet. A régi Budának ez a maga nemében egyedülálló műemléke hosszú évtizedeken keresztül meg nem becsültén, sőt — joggal mondhatni — rongáltan a belügyminisztériumi irattár elhelyezésére szolgált, míg az 1928/29. esztendők folyamán keresztülvitt restaurálása ismét régi fényében, helyreállította s visszaadta eredeti reprezentatív rendeltetésének, 2 ) A terem restaurálása óta az Országház-utcai szárny teljes egészében kizárólag reprezentatív célokat szolgál. Figyelemreméltó e szárny nyitott árkádokon nyugvó udvari homlokzata is, amely az épület egészétől elütően kétségtelen barokkos reminiszcenciákat mutat. 4. Tanulmányok Budapest múltjából VI.
