Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)
Juhász Lajos: A pesti fővámház elhelyezésének története 180-189
186 JUHÁSZ IAJOS tűzte ki tárgyalását. Lónyay Menyhértet Pest hajthatatlansága meglepte. E váratlan fordulatról csak a minisztertanácsi meghívóból értesült, de még 28-án közvetlenül a tanács megkezdése előtt keményhangú leiratot küldött ismét a városnak, melyben a pénzügyminisztérium jogát, a kereskedelem érdekét nem engedi háttérbe szorítani és közli, hogy amennyiben a város az építkezést akadályozná, kártérítési igénynyel lép fel. 7 ) Az aktát aláírva a minisztertanácsba indult. A minisztertanács lefolyása és végzése már ismeretes. A pénzügyminiszter ragaszkodott intézkedéséhez, nemcsak azért, mert eljárásában szerződésben biztosított jogok alapján állt, hivatali elődei által megkezdett ügyet teljesen az eredeti elképzelés szerint hajtatott végre, hanem, mert elsősorban közgazda volt. Szeme előtt a gazdasági élet érdeke lebegett. Tudta, hogy a Lipótvárosban a pénz- és kereskedővilág szinte új várost épített fel magának, bankokkal, tőzsdével, kereskedelmi kamarával, váltótörvényszékkel, biztosító intézetekkel, üzletházak és boltok hosszú sorával. Ennek a fejlődő kereskedelmi életnek pedig nem volt közömbös, hogy hol épül az új vámház. A kereskedelmi központban-e, hova az áruk rövid úton juthatnak elvámolásra az érkezés helyéről és ahonnan az elvámolás után ismét csak a szomszédságba kell szállítani az egyes kereskedő cégek raktáraihoz, vagy a városnak ép ellenkező szélére, vasúttól, kikötőtől, a kereskedelem centrumától egyformán távol, hol az elvámolás költségeit a szállítások tetemesen felduzzasztják. Az akkori kereskedelem e szempontokat még igen súlyosan vetette latba. Lónyay Menyhértnek volt érzéke az ilyen megfontolások iránt és a kereskedelem kívánságait teljes mértékben volt kész méltányolni. Amikor a vámház építése körüli komplikációk a közönség tudomására jutottak, a pesti Kereskedelmi és Iparkamara, a Lloyd társulat emlékiratban, számos helybeli kereskedő magánfolyamodvány formájában kérte a pénzügyminisztert az eredeti terv megtartására. Iyónyaynak azonban be kellett ismernie, hogy e ponton kérésüket támogató nézete nem találkozik a minisztertanács elhatározásával. 6 ) A minisztertanács elnökét követte. Andrássyt gazdasági szempontok kevéssé ragadták meg. Minisztériumában ilyen természetű ügyek intézését teljesen a szakminiszterek kezébe tette le, főként Lónyayéba. Hogy most mégis különvéleménnyel lépett fel és ezt a véleményét, Lónyay rendeletét keresztülhúzva, határozattá emeltette, azt csak azért tette, mert őt ebben a kérdésben a gazdasági szemponton túl más indítékok vezették, ő a pesti kereskedelem érdekeinek előmozdítása helyett egész Pest városának emelését tűzte ki célul. Andrássy szeme előtt a virágzó Lipótváros mellett ott lebegett a többi városrész is, széles körutak, pompás sugárutak nyiltak elképzelésében, a Tömő-téren pedig a jövendő országházat kereste. Ebbe a képbe nem engedhetett nagytömegű, egyszerű vámházat, szélesen terpeszkedő raktárakat, füstölgő tolatómozdonyokat berajzolni. A terv megvalósításában pedig bízott. Hiába mondta Iyónyay, hogy mozdítsa elő a kormány először a polgárok anyagi jólétét, teremtse meg a gazdagodás előfeltételeit, a jómódú polgár majd saját erejéből, önálló kezdeményezéssel el fogja érni azt a célt a városszépítés terén is, amit Andrássy már most, felülről jövő lépéssel akart elősegíteni. 7 ) Andrássy
