Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)
Gárdonyi Albert: Pest városa a középkor alkonyán 1-15
10 GÁRDONYI ALBERT szögű erődítményt emelt (erecta quadrata munitione), hogy a szállítóhajók (onerariae naves) biztonságban legyenek s a megszálló sereg táborába akadálytalanul lehessen eljutni. Ez utóbbi azért volt fontos, mert az élelmiszereket hajókon szállították s az ostromlók a budai vár ágyúi miatt csupán a parttól nagyobb távolságra foglalhattak állást, amint ez a Jovius leírásából kétségtelenül megállapítható. A négyszögű erődítmény egyébként jól kivehető Enea Vico egykorú metszetén, amely valószínűen Jovius leírása nyomán készült. Vitelli Jovius szerint az északi oldalon (a septemtrione) foglalt állást, ami a valóságban keleti oldal volt, mert ugyanazon Jovius szerint a Duna a város déli oldalán (a meridie) folyt s a város keleti és nyugati oldalait azért nem lehetett megközelíteni, mert a budai vár falán s a Gellérthegyen felállított ellenséges ágyuk tüzébe esett. Joviushoz hasonlóan jelzi az égtájakat Enea Vico egykorú metszete is, ami kétségtelenné teszi, hogy Jovius leírása nyomán dolgozott. Az ellenséges ágyuk tüze csupán az Egri- későbbi Hatvani-kapu előtti részt hagyta szabadon, aminek természetes következménye volt, hogy ezen az oldalon állottak fel az ostromlók s innen lőtték a várost. Jovius szerint Vitelli a kőfallal körülvett királyi kertben ütött tábort (considebat Vitellius in hortis regiis muro praecinctis), amely mintegy 1000 lépésnyi távolságban volt úgy a városfaltól, mint az ostromlósereg táborától (aequali mille passuum spatio a maioribus castris et ab oppido distabant). Bz a királyi kert nincs az Bnea Vico metszetén feltüntetve, de Jovius leírása nyomán kétségtelennek kell tekinteni, hogy Pestváros keleti oldalán állott és pedig az Egri- később Hatvani-kapuhoz vezető út mellett. A törökökön aratott kisebb diadal után az ostromlók megkezdték a városfal lövetését (tormenta a Germanis constituta murum quamquam veterem nec plus quinque pedibus latum languidissime feriebant), aminek hatása alatt egy része leomlott s járható rés támadt (magno hiatu patefacto repente corruit). A védők azonban a rés mögött sáncot ástak, amelyet földdel megtöltött kosarakkal és hordókkal erősítettek meg (vimineos corbes atque vinaria dolia arena cespiteque repleta collocarat) és ezenfelül a sánc két végén töltést emeltek (fenestratum aggerem erexerat), ahonnan ágyútűzzel űzhették vissza a támadókat. Ennek eredményeképen a támadás nem is sikerült s a hatalmas ostromlósereg dolgavégzetlenül vonult el Pest falai alól. Jovius nyomán írta le az 1542. évi pestvárosi ostromot Isthvánfy Miklós (Historiarum liro XV.) s csupán ott merített más forrásból, ahol az olaszok által kezdeményezett csatározások eldöntését az ostromló had segélyére érkezett Zrínyi Miklós 400 horvát lovasának tulajdonította. (Aequata utrinque erat cruentae pugnae faciès, nec alterutra pars cedere loco volebat, quam Nicolaus comes de Zrinio cum quadringentis Illyrici nominis veteranis equitibus hastatis propius castra venit.) Egyébként Jovius és Isthvánffy kapcsolatát nyilvánvalóvá teszi az, hogy mindkettő szerint a város északi oldalán ütött tábort Vitelli olasz csapata (Vitellius cum Italis et Palavicino Tornielloque ad septemtrionem consedit, loco moenibus propinquiore, ex qua parte oppidum commodius posse oppugnari
