Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Juhász Lajos: A pesti fővámház elhelyezésének története 180-189

A PESTI FŐVÁMHÁZ ELHELYEZÉSÉNEK TÖRTÉNETE 183 igazgatóság vegye fel a tárgyalások elejtett fonalát a várossal a tömőtéri telek átengedése ügyében. Bnnek megfelelően a pénzügyigazgatóság augusztus 9-i jegyzékében kéri a várost, hogy a Tömő-térről és a tér mentén fekvő Dunapartról vámház céljára ellenszolgáltatás nélkül mondjon le a kincstár javára és egyúttal bejelenti, hogy a jelenlegi vámhivatali épület megvásárlásáról is kész egyezkedni. A város elvben hajlandó a cserére és miután a kérdés részleteit a helytartótanáccsal megvitatta, 1856 február 12-én közli a pénzügyigazgatósággal végleges feltételeit. Ezek szerint Pest városa átadja a kincstárnak a tömőtéri telket és a tér mellett levő dunaparti részt, amivel szemben megkapja a harmincadépületet. Beleegyezik abba, hogy az utóbbi átadása először csak szimbolikusan történjék, mert a vámhatóságoknak a helyiségekre még szükségük van s míg az épületet kézhez nem kapja, 3952 frt évi bért fizet a tömőtéri telekért a kincstár, a partrész használatáért pedig mindenkor évi 1000 frt-ot. B feltételek mellett a két fél 1856 július 25-én aláírta a szerződést és a szóbanforgó ingatlanok tulajdonában beállt változásokat 1862 december 16-án telekkönyvileg is keresztülvezették. Pest városa a harmincadház birtokában eredetileg a Színház- és József-tér rendezését akarta végrehajtani, végül azonban az ingatlant értékesítette. A kincstár, megszerezve a tömőtéri telket és partot, azonnal tervet készíttetett, tárgyalásokba bocsátkozott, hogy az új vámházat minél gyorsabban tető alá juttassa. A vámhivatal ugyanis a harmincadépület elhagyásával magánházakba költözött, ezt a megoldást pedig nem lehetett hosszú ideig a közönség érdekének, a kormány tekintélyének sérelme nélkül fenntartani. A szándék megvalósításának azonban útját szegte a pénzhiány. A bécsi pénzügyminisztérium helyzete sokkalta súlyosabb, a kormány magyarországi beruházási politikája sokkalta szűkmarkúbb volt, semhogy pesti kincstári építkezéshez a szükséges összeg simán kiutalható lett volna. A tömőtéri vámházépítkezés elintézetlen örökségként maradt az 1867-ben megalakult magyar kormányra. 1867-ben a magyar pénzügyminisztériumban hamarosan szőnyegre került a vámház régóta húzódó problémája.

4

) A pénzügyigazgatási szervek átalakításával kapcsolatban azonban a vámhivatallal egy épületbe szándékoztak elhelyezni több más Pesten székelő állami pénzügyi hatóságot is és nehogy utólag célszerűtlennek bizonyuljon az építkezés, meg akarták várni ezek végleges szervezését. Emiatt körülbelül két évig ismét pihent a vámház-kérdés. Közben a közös vámjövedelmekből vámkezelési célokra elvont összegből biztosítani tudta a pénzügyminiszter az építkezés költségeit is, úgyhogy 1869-ben újból megindulhattak a tárgyalások. Az építendő vámház helye nem okozott különösebb problémát ;.. e felett már 1856-ban döntöttek és azóta Pest lipótvárosi részei még inkább fejlődve, csak nyomósabb érv szólt a Tömő-tér mellett. Két újabb körülményt azonban nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Ezek egyike a vámházzal kapcsolatos közraktárak kérdése, a másik pedig a Pest város szépítésére irányuló tervek voltak. ..-.-.,:• Közraktárak létesítése már rég hangoztatott kívánsága volt a pesti kereskedelemnek.

5

) A pesti nagykereskedők társulata 1852-ben felségfolyamodványban kért külföldi áruk számára átmeneti raktárakat, mivel