Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Gárdonyi Albert: Pest városa a középkor alkonyán 1-15

6 GÁRDONYI ALBERT borok képezték. Pincéje tele volt szerémi és somogyi borokkal (item vina tarn Zirimiensia quam Simigiensia in celariis quinquaginta), s a székesfehérvári préposton kívül a nádor is adósa volt borokért. Ilyen borkereskedő több is volt a városban s Bodó Mihályhoz hasonlóan jelentős vagyonnal rendelkeztek, minek következtében Pest városa a gazdag magyarországi városok közé tartozott, amit az is igazol, hogy 1494. évi adója csaknem azonos volt Buda ugyanazon évi adójával s messze felülmúlta a többi város adóját. (Engel : Geschichte des Ungrischen Reichs I. k. 19. 1.) Az 1526. évi mohácsi csatavesztés Pest városára is pusztulást hozott, mert a Buda alól visszaáramló török csapatok felgyújtották és kirabolták. Báthory István nádor 1526 október 9-én azon indokolással hívta az országgyűlést Pozsonyba, hogy köztudomás szerint Buda és Pest leégtek és minden élelmiszer híján vannak (bene enim constat vobis civitates Budensem et Pestiensem igne combustas omnique commeatuum et victualium genere penitus exhaustas), amint ezt az országgyűlési meghívó szövegében olvashatjuk. (Kovachich : Vestigia comitiorum 626. 1.) Ezt a csapást azonban kiheverte a város s benső viszonyai egyelőre nem változtak. Az első komolyabb megpróbáltatásokat az 1540—1542. évek hozták meg, amikor is Pest városa ismételten hadszíntérré lett. János király halála után ugyanis 1540 november 14-én Ferdinánd hadai szállották meg s 1541 augusztus 22-ikéig Ferdinánd kezén maradt annak ellenére, hogy 1541 március 20-tól április 4-ig erős ostromot kellett kiállania. Amint Fels Lénártnak 1540 november 25-én Nádasdy Tamáshoz intézett levelében (Epistolae procerum II. k. 90—91. 11.) olvasható, a megszállott várost csehekből, németekből, naszádosokból és magyar lovasokból álló erős helyőrség szállotta meg (trajecto cum aliqua exercitus parte Danubio civitatem Pestiensem quatuor vexillis militum Bohemorum, duobusque Germanorum peditum, necnon mille nazadistis et 300 equitibus levis armatúrae ita contra hostium assultus communivisse . . ., ut totum comitatum conservare possint), amely nem csupán a város, hanem a vidék megvédelmezésére is elegendőnek látszott. A helyőrség Varkocs Tamás parancsnoksága alatt állott, aki arra is gondot viselt, hogy a város védelmére újabb erődítmény épüljön, amely az 1542. évi ostrom alatt az akkor már török helyőrségnek jó szolgálatot tett, amint ezt Isthvánfy Miklós külön kiemelte (Turcae non tantum a propugnaculo, quod anno superiore a nostris constructum Varcocianum appellabatur, sed etiam ab munitione recens erecta prosilientes . . . victoria potiuntur). Ez az erődítmény kétségkívül nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az 1541 március 20-án megindult török ostrom nem járt sikerrel s a budai vár ágyúi nem birták megrendíteni a védőket. Ezt az ostromot összes részleteivel megörökítette a »Newe Zeyttung von dem Tyrannen des Türckischen Keysers Haubtman mit sambt amen Muench Pauliner Ordens, was sie zue Ofen und Pescht gehandelt haben« című 1541. évi nyomtatvány, amelynek adatait megbízhatóknak kell tekinteni. Eszerint 1541 március 20-án érkezett Pest alá a török megszálló sereg s március 21-én a Bécsi-, későbbi Váci-kapu felőli oldalon olyan erősen lőtték a budai várból a várost, hogy a védők nem tudtak a falakon kitartani (das die Knecht auff der Wehr nit bleyben haben kunnen).