Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)
Kelényi B. Ottó: Buda és Pest városképe az idegen utazások irodalmában 137-169
BUDA ÉS PEST VÁROSKÉPE AZ IDEGEN UTAZÁSOK IRODALMÁBAN 139 minden műfajáig. Elsősorban természetesen a speciális céllal készült általános történeti és geográfiai munkák kerülhetnek tárgyalásra, de helytörténeti szempontból sokkal nagyobb jelentősége van a tárgyuk és céljuk szempontjából szorosan körül nem határolható és a közölt ismeretanyag szempontjából sokszor szubjektív-enciklopédikus jellegű útleírásoknak, itinerariumoknak. Maga a műfaj különben az irodalommal egyidős és éppen hazánk története szempontjából is már az ókori itinerariumok jelentősége kétségen felül áll. Látszólag a helytörténetírás szempontjából egészen másodrendű kérdés a helytörténetétől távolálló, annak alakulásában részt nem vett tényezők véleménye, mert hiszen a közület élete független mások felfogásától. Igen, de az útleírások nem is azzal a célzattal készültek, hogy a bennük tárgyalt közületekre hatással legyenek. Céljuk legtöbbször csak az életjelenségek megfigyelése, a tapasztalt tények megrögzítése. Mindezek, bármily viszonylagos értékűek, sokszor épp azokra a jelenségekre mutatnak rá, amelyek bizonyos hely szokásait másokétól megkülönböztetik. Vannak azután oly útleírások is, amelyek mögött messzemenő politikai vagy gazdasági célok húzódnak meg. Kétségtelen továbbá, hogy az idegen megfigyelők szemléletét a tájékozatlanság, a tények történeti kialakulásának nem ismerése, vagy helytelen értelmezése sokszor téves következtetésekre ragadja, sokszor viszont a helyi szokásoknak más népekéivel való egybevetése tárgyilagosabb ítéleteket eredményezhet, mint a helyi megfigyelő sokszor elfogult állásfoglalása. Az útleírások történeti értékének vizsgálatánál első szempont, vájjon a közlés szerzője megfigyeléseiben mennyire érvényesítette kora felfogását, nyujt-e olyan megfigyeléseket, amelyeknek egyéni jellege van, vagy látjuk-e, hogy felfogásában oly közülethez tartozik, amely törvényszerűséget sejtet és amely magában a korban tudatos differenciáló tényező. A táji és népi karakter lényeges problémáinak korszerű felfog asa, a kérdésekre való tudatos ráeszmélés, amely tájékozott, képzett értelmet tételez fel, nem minden útleíró sajátja. A társadalmi differenciálódás kategóriáinak fölismerése, ennek történeti háttere és helyi vetülete, a helyi szokásokban mutatkozó sajátos, individuális elem még azok a szempontok, melyek az utazó megfigyeléseit értékessé teszik. Történetírásunk különösen a XV— XVII. századra vonatkozó irodalom fölhasználásában sokszor egyéb forrás hiányában behatóan foglalkozott helytörténeti vonatkozásokban is az útleírásokban rejlő adatokkal. Buda török korszakának története például el sem képzelhető az útleírások irodalma nélkül és láttuk legutóbb az esztergomi vár nagyszerű maradványainak föltárásánál, mily nagyértékű, pontos és sokszor egész részletekbe menő útmutatással szolgáltak az útleírások. Ennek az irodalomnak nagy része van a magyar városokra és általában a magyarságra vonatkozó idegen közvélemény kialakításában is. A XVI— XVII. század állandó háborús légkörének középpontja Magyarország. A keletre irányuló és rendszerint Magyarországot is érintő utazások szinte végnélküli sora egyre szélesebbé teszi azokat a vándorutakat, amelyeken a török elleni harcokra, vagy a harcok színhelye mentén vonuló zsoldosok, kalandorok, utazók saját szemükkel ismerik meg az országot és hazájukba visszatérve hírt visznek az eddig ismeretlen, vagy alig ismert magyar föld exotikum számba
