Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)
Gárdonyi Albert: Pest városa a középkor alkonyán 1-15
PIOST VÁROSA A KÖZÉPKOR ALKONYÁN 5 Benedek, Mihályfy Benedek, Olasz András és Biró Sebestyén ; Szentmihályról pedig Somogyi Imre, Veresegyházi Gellért, Szentmihályi Albert, Olasz János, Szentmihályi Illés, Bakonyi Imre, Bakonyi György, Somogyi Tamás, Domonyi János, Domonyi Bertalan és Segry Mihály. Ezek a kétségtelenül magyar nevek kellően igazolják, hogy a pestkörnyéki falvak lakossága magyar volt, ami kétségtelenül nagy befolyást gyakorolt a pestvárosi lakosság megmagyarosodására. A pestvárosi lakosság zömét a középkor végén a kereskedők alkották, ámbár a Nyirkállói Tamás formuláskönyvében közölt céhlevelekből arra lehet következtetni, hogy az iparosok is jelentős számmal voltak képviselve. A pestvárosi lakosság kereskedői jellegét legjobban Joviusnál találjuk kiemelve, ki Pest városa 1541 évi török megszállása kapcsán (Historiarum sui temporis libro XXXIX) dús felszerelésű áruraktárakról emlékezett meg (nam omnis mercimonii nobile ac opulentum emporium Pesti fuerat institutum): amelyek úgy keletkeztek, hogy a kereskedők szívesen telepedtek meg a kényelmes és biztonságot nyújtó erődített városban (confluentibus undique mercatoribus in tutam sédem muniti commodissimique oppidi). Ebből arra lehet következtetni, hogy Pest város kereskedelmi jelentősége onnan kezdve emelkedett, hogy fallal vették körül. Igazolni látszik ezt Mátyás király 1480 szeptember 23-án kelt oklevele is. (Formulae solennes styli 418—19. 11.), melyben a pestvárosi kereskedőket azon kiváltsággal ruházta fel, hogy a Zágráb és Zeng közötti úton nem tartoznak vámot fizetni. (Ab omni solutione tributorum et teloniorum nostrorum . . . ubilibet per dictam viam in Croatia exigi solitorum . . . gratiose duximus eximendos et supportandos). Ez a kiváltság csupán az esetben birt értékkel a pesti kereskedők számára, ha gyakran jártak ezen az úton. Minthogy pedig kiváltságot csupán az esetben volt szokás adni, ha az értékkel birt az adományozott számára ; azt kell feltételeznünk, hogy a pesti kereskedők sűrű összeköttetést tartottak fenn Zenggel. Nyugat felé is jártak azonban a pesti kereskedők, mert a győri káptalan 1536 március 13-án kelt oklevelében (Podhraczky kézirata II. k. 765—67.11.) Komárom alatt kifosztott pesti kereskedők ügyében tartott vizsgálatról van szó s e pesti kereskedők foglalkozása nevükben is — Kalmár János, Vásáros János — kifejezésre jut. (Magyar Tört. Tár XXIII. k. 97. 1.) A II. Ulászló király francia feleségének budai bevonulásáról 1502 december 16-án készült leírásban azt olvassuk Pest városáról, hogy itt szokták lerakni az Erdélyből és máshonnan érkező árukat, ami teljes mértékben kidomborítja a város kereskedelmi jellegét. Míg e leírásból a pestvárosi kereskedelem jellege nem állapítható meg, addig Oláh Miklós »Hungária«-jában a Pesten piacra kerülő árucikkek sorában az idegen borokat (vinis exoticis)' emelte ki, amelyek sok kereskedőt vonzottak ide (in eo vinum mercantur). Ezek a borok a Szerémségből kerültek ide, melyek ebben az időben jó hírnévnek örvendtek. II. Ulászló király számadásaiból tudjuk (Engel : Geschichte des Ungrischen Reichs I. k. 125. 1.), hogy a királyi udvar számára is Pesten vásárolták a bort, pedig a budai hegyek termése is rendelkezésre állott. Bodó Mihály pesti polgár 1511 január 13-án írásba foglalt végrendelete (Hazai okmánytár I. k. 414. s kk.) egy pestvárosi borkereskedő vagyonáról ad számot, melynek legjelentősebb részét a szőlők és
