Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Fekete Lajos: Buda, Pest és Óbuda nem-mohamedán polgári lakossága 1547-ben és 1580-ban 116-136

BUDA, PEST ÉS ÓBUDA NEM-MOHAMEDÁN POLGÁRI LAKOSSÁGA Hg nemzedéknek« látszik ; ezeknek már apái tértek át az új vallásra s ők maguk régebbi vallásuknak e sápadt emlékét sem viselték nevükben. A »koptok« gyors megtérése adja annak magyarázatát, hogy összeírásainkban mohamedán nevekkel is találkozunk. Minthogy ezeknek az összeírásoknak az volt a rendeltetése, hogy a nem-mohamedánokra kivetett türelmi és hadmentességi taksa (dzsizje) adóköteleseit tartsák nyilván, bennük mohamedán családfőnek egyáltalán nem volna helye. A pénzügyi hatóságok azonban a megszállás után frissen áttért neophitákat továbbra is a dzsizje-köteles nem-mohamedánok csoportjában lajstromozták. Harmadik nem-mohamedán vallási közösségnek a zsidóságot találjuk. (Az összeírások sorrendben a második helyen hozzák.) Ismertetésére, mivel vallási és faji különállását egyformán megőrizte, csak a faji megoszlás vizsgálásánál fogunk kitérni. Miután a fentiekben összefoglaltuk azt, amit az egyes közösségek vallási viszonyairól megállapíthattunk, a következőkben a nyelvi (nemzetiségi) megoszlást fogjuk vizsgálat tárgyává tenni. Nyelvre, nemzetiségre nézve a nem-mohamedán polgári lakosság ugyancsak három nagyobb közösségre oszlott, melyeknek elemzésénél megint a névanyag lesz egyetlen forrásunk és bizonyítékunk, csakhogy ennek felhasználása most nehezebb feladatot képez. A névanyag jellemzésére, mint igen fontos tényt, ki kell emelnünk, hogy a keresztények családnévvel vannak megnevezve, míg a zsidóknál és »koptoknál« családnév nincsen, mert ezek a kultúrák családnevet ekkor még nem ismertek. Ahol családnevet hallottak, a török összeírok azt a keresztnév elé helyezték, ugyanúgy, mint a magyarban és magyaros alakban írták. Amikor tehát az országos latin és városi német adminisztráció Budán és Pesten megszűnt s a helyébe lépő török hatóságok a keresztény lakosságot magyar néven kezdték regisztrálni, egyszerre eltűntek olyan »tősgyökeres« német és latinos nevek, mint »Onwein«, »Vitripar« stb. s helyükbe e nevek magyaros alakja lépett : Onwein helyébe Bornemissza, Vitripar helyébe Iveges. A kezdődő török korban a magyar családnév tehát akadálytalanabbra alakulhatott és szilárdulhatott s a keresztény közösség ebben a vonatkozásban magyarabbnak mutatkozik, mint a királyok korában. Az említett névváltozások számát az a körülmény is emelte, hogy a rendszerváltozás, a nevek magyaros alakjának állandó használata olyan időszakra esik, amikor a magyar családnév még nem volt véglegesen megszilárdulva. Ezért van, hogy Budán abból a 111 családnévből, melyeket az 1547-iki összeírás felsorol, 1580-ban csak 31-t találunk, a többi 80 időközben eltűnt. Eltűntek olyan családnevek mint Taligás, Szénégető, Csaplár, melyeket 1547-ben 4—6—7 család viselt, helyükben viszont 66 új családnév jelenik meg, valószínűleg olyanok nevei, akik atyjuk foglalkozását nem folytatták és ezért annak talán idegenül hangzó, latin vagy német nyelvű nevét is elhagyták ; de — úgy hisszük, — nem a családok, hanem csak a családnevek cserélődtek ki ilyen nagy arányban. Ha ezek után úgy látjuk, hogy névanyagunk családok egyeztetésére vagy vérségi kapcsolat igazolására nem is látszik alkalmasnak, nyelvi