Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)
Gárdonyi Albert: Pest városa a középkor alkonyán 1-15
2 GÁRDONYI ALBERT újabb település lett azután a középkori város magva, a tatárjárás előtti Pest bosszú időn át alárendelt szerepet töltött be az itteni városalakulatban. Igazolható ez a Zsigmond király uralkodása idején keletkezett Ofner Stadtrechttel, melynek 31. szakasza arról tesz tanúságot, hogy a hajdani Pest helyén keletkezett településnek bíró választási joga nem volt, hanem a budai várhegyen virágzó város tanácsa rendelt ki számára a saját kebeléből bírót. (Dy alten Ofner sullen einen richter aus den gesworen purgeren von Ofenstat nemmen, der jn dan von dem richter und rat geben wirt, an alle widerredt.) Mindaddig, amíg ez a gyakorlat fennállott, ez a település a budai várhegyen virágzó város tartozékának volt tekintendő, amelynek semmi önállósága nem volt. Igazolni látszik ezt az is, hogy a XIV. század végéig terjedő időszakból egyetlen olyan oklevelet sem ismerünk, melyet a pestvárosi bíró adott volna ki, holott ugyanebből az időszakból a budai várhegyen virágzó város tanácsa által kiadott okleveleknek egész sorozata ismeretes. A nevezett Ofner Stadtrecht függelékeképen röviden el van mondva annak a pernek a története, melyet 1503-ban az akkor már önállósult pestvárosi tanács folytatott a budavárosi tanács ellen. A perben a pestvárosi tanács IV. Béla királynak 1244. évi kiváltságlevelét akarta elvitatni Budától, amely kiváltságlevél pedig Buda középkori jogállásának az alapját képezte. A per ismertetése kapcsán az is el van mondva, hogy a nevezett kiváltságlevél abban az időszakban juthatott a budaiak kezébe, mikor a pestvárosi bírót még a budai tanács rendelte ki a saját kebeléből (jn enphrenit werenalls die zeit, da wier jn von hinen albey und alle jar ein richter hetten geben), tehát a budaiaknak alkalmuk nyilt a kiváltságlevél eltulajdonítására. Ezzel kapcsolatosan azt is megtudjuk, hogy a pestvárosi telepnek alárendelt helyzete Zsigmond király uralkodásáig tartott, amikor is 1000 forint kölcsön felajánlása ellenében sikerült a pestieknek kieszközölni az uralkodónál, hogy szabadon gyakorolhassák a bíróválasztási jogot (potten den kaiser umb die freiheit den jn selber mechten ain richter derweilen und 6 burger), ami a középkori városi önkormányzat alapvető joga volt. Az előadottak valódisága okleveles adatokkal is igazolható, mert 1413-tól kezdve már ismerünk pestvárosi kiadványokat, míg ezt megelőzően egyetlen pestvárosi oklevél sem maradt fenn. A Zsigmond királlyal kapcsolatosan említett rangemelés természetesen királyi kiváltságlevéllel történt, amely azonban Pestváros egyéb középkori okleveleihez hasonlóan a török hódoltság alatt elpusztult. Ugyanezen forrás útján arról is értesülünk, hogy a nevezett állapot Mátyás király uralkodásáig állott fenn (und man hat jn die also gelassen piz auff kwnig Matgiesch zeiten), amikor is a pestiek az addigi hattagú tanács helyett 12 tagú tanács választására kaptak felhatalmazást az uralkodótól. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy Pest immár teljesjogú szabad királyi várossá lett, melynek a többi hét szabad királyi városhoz hasonlóan a tárnoki széken is ülési joga volt. Természetszerűen az újabb rangemelés is királyi kiváltságlevéllel történt, amely Pest város többi okleveleihez hasonlóan a török hódoltság alatt elpusztult, minek következtében a rangemelés pontos évszáma nem állapítható meg. Okleveles adatokból azonban mégis megállapítható az időszak, amelyen belül a
