Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)
Belitzky János: Adatok Budapest koraközépkori helyrajzához 62-102
• ADATOK BUDAPEST KORAKÖZÉPKORI HEGYRAJZÁHOZ 87 Az 1212. évi határjárásnak mégis rendkívüli a jelentősége. Kz abban rejlik, hogy nagy területet ölelvén fel, szinte pontos határát adja annak a szállásterületnek, amely eredetileg Buda úr és nemzetsége téli szállásához tartozhatott. Igaz ugyan, hogy vannak adataink, amelyek még tisztázásra várnak. így például még azt is meg kellene vitatnunk, hogy a budai káptalan szemesei (szentéi) elég nagy kiterjedésű birtoka és kegyurasága milyen mértékben ősi szerzemény. 61 ) Nincs tisztázva még az sem, hogy a budai káptalan, — amely különben középkorunk derekán egyike volt az ország legszegényebb egyházi intézményeinek, 62 ) — királyi alapítású egyház-e, vagy pedig — ami valószínűbb — egy királyi kegyekkel elhalmozott, de eredetileg nemzetségi monostor jellegével bíró egyház-e. Bzek a kérdések és a belőlük származó egyéb problémák azonban most nagyon messze vezetnének. Elégedjünk meg azzal, hogy röviden egybevethessük az 1212., 1355. és 1524. évi oklevelek fent idézett részleteinek tanúságait. 1355-ben — és ezt az 1524. évi irat is megerősíti, — a Mons Excelsusról a szőlőkkel borított hegyoldalon kelet felé leereszkedve jutottak az esztergomi nagy útra a határ járók. Hogy ezen a hegyoldalon pontosan hogyan haladtak, azt csak számos részletadatunk feldolgozása után fogjuk világosan látni. Tény azonban az, hogy 1355-ben és utána is a káptalan 1212-ben körülhatárolt területének jelentős részét nem mondhatta a magáénak. Részben ez is megmagyarázná szűkös anyagi helyzetét. Terra Bwrs és egyéb területek elvesztése, illetve a káptalan territóriumának pontos körülhatárolása Óbuda kialakulása és fejlődése szempontjából is igen fontos, mert így, mintegy egyházi birtok gyűrűjébe szorítva, lakói szabad birtokszerzésének számos akadály gördült útjába. Bz magyarázza meg talán azt a tényt, hogy a XIV. század derekától kezdve nem annyira a tulaj donképeni városi polgárság, hanem inkább a környék nemessége kezd házat és földet vásárolni a királyi, illetve királynéi városban. A nemesség megélhetésének forrásai ugyanis a káptalani birtok szorító béklyóján kívüli területen fakadtak. így jött létre az a fonák helyzet, hogy 1355 után sem a káptalani, sem a királynéi birtoktest szabadon nem fejlődhetett és a középkorvégi Óbuda gazdasági jelentősége mélyen alászállott. Ó-Budán, vagyis a koraközépkori Budán tehát a X. század tisztán nemzetségi birtoklását a XI. században megbontja az egyházi birtoktest kiszakítása, hogy azután a XII. században vagy a XIII. század legelején, az egyházi birtok túlsúlyra jutva, lassan teljesen kiszorítsa a nemzetségi birtoklást. Diadala nem tartott azonban soká, mert már a XIV. században erős ellenfélre talál az egyre erősödő királyi birtoktestben. Bz a királyi birtoktest a XIV. század derekán erős városfejlődés csiráit hordta magában, de sohasem tud erőteljes szálba szökellni, mert a fojtogató káptalani birtoklánc tehetetlenségi nyomatékával a fejlődés irányát délfelé tolta el. A pesti Új-hegyen kialakult a középkori Buda városa, amely nevét és polgárosodásának éltető csíráit a XIV. században elfalusodásra itélt régi Budáról mentette át. Bzekután pedig lássuk röviden a pesti oldal birtokainak alakulását és fejlődését. * *