Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Gárdonyi Albert: Buda és Pest keresztény lakossága a török hódoltság alatt 13-33
16 GÁRDONYI ALBERT hogy Buda 1686. évi visszafoglalásakor Vetsei Mátyás volt a budai protestánsok papja, kit Bagossy László ezredes mentett meg a haláltól. Ha ezt bizonyítottnak vesszük azért, mert kevéssel Lampe munkájának megjelenése (1728.) előtti eseményről van szó, akkor azt is bizonyítottnak kell tekintenünk, hogy Budán a hódoltság legutolsó szakaszában is voltak még keresztények. Cornaro velencei követ jelentései igazolni látszanak ezt, mert nem csupán arról értesít, hogy az ostromlók összeköttetésben állottak a várbeli örmény kereskedőkkel, hanem arról is (49. 1.), hogy a budavári keresztények ismertetőjel megállapítását kérték azon célból, hogy a vár megrohanása után kíméletben részesíthetők legyenek (che segno doveranno portar li christiani, quando che sarebbe assalita la citta, acciocche in questa fúria non siano li poveretti trucidati). Ezek a keresztények csupán a várbeli rab magyarok lehettek, amint Cornaro útján arról is értesülünk (50. 1.), hogy Budavárában mintegy száz magyar s mintegy 20 német keresztény rab (schiavi christiani) volt az ostrom idején. Már Evlia Cselebi útleírásából tudjuk (251. L), hogy a budavári törökök szolgái és szolgálóleányai a magyarok, németek és horvátok közül kerültek ki, ha tehát az 1686. évi ostrom alatt valósággal volt a budai várban protestáns pap, akkor az csak a szolgák és szolgáló lányok papja lehetett, mert ezeken s az örmény kereskedőkön kívül más várbeli keresztényekről nem tudunk. ' Említ ugyan még Evlia Cselebi (250. 1.) mintegy 1000 keresztény vlachot is, ezek azonban nem a várban, hanem a váron kívül laktak s az ostrom alatt bizonyára elszéledtek, mert sehol sem találkozunk velük. A »vlach« elnevezést Karácson »oláh«-nak fordítja, ami helytelen következtetésre ad alkalmat, mert alig hihető, hogy a török oláhokat telepített volna Budára. A »vlach« elnevezés Fekete Lajos országos levéltárnok úrtól nyert értesülésem szerint különben is keresztény jobbágyot jelentett s minthogy magyar jobbágyokról nem lehet szó, csak más nemzetiségíí jobbágyokra gondolhatunk. Ezek a jobbágyok Evlia Cselebi szerint erődítési munkák végzésére voltak ide rendelve s három templomuk is volt, ami állandó megtelepülést feltételez. Ez a felrendelés jóval Evlia Cselebi budai látogatása (1665.) előtt történhetett, esetleg kevéssel az 1602. évi ostrom után, amikor az ostrom alatt megrongált falak helyreállítására nagy szükség volt. Az Evlia Cselebinél említett vlach elnevezésnek »rác« értelmezését az esztergomi érseknek 1712 június 20-án kelt oklevelével igazolhatjuk, melyben a ferencrendieket felhatalmazta, hogy a Budán megtelepedett rácok lelki gondozását végezhessék. Ezt a felhatalmazást pedig azzal indokolta, hogy a török hódoltság idején is ők végezték a Budán és környékén lakó rác katolikusok lelki gondozását (in liberae nunc regiaeque civitatis Budensis suburbiis pariter et totó Budensi districtu sub immani Christiani nominis hostium Turcarum jugo et potestate adhuc constituto — populum fidelem ac catholicum Illyrici praesertim idiomatis gnarum —in fide Catholica diligenter erudiverint et conservaverínt) s e tevékenységük közben számosan áldozatul estek az ellenség dühének. Nyilvánvaló tehát, hogy a török hódoltság tartama alatt Budán az alsó városokban (in suburbiis) rác katolikusok laktak, akikről Evlia Cselebi nem emlékezett meg s ennek következtében bizonyítottnak vehetjük, hogy ezek a rác
