Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Kelényi B. Ottó: A török Buda a keresztény Nyugat közvéleményében 34-101
A TÖRÖK BUDA A KERESZTÉNY NYUGAT KÖZVÉLEMÉNYÉBEN 73 hatalmak nyugodtan uézik, amint a barbár :Kutya körülük egyikejt a; másik után ragadja mancsaiközé, vérig kínozza őket és ha egyiknek már kiráncigálta tollait, a másikra veti magát. Hzt csak azért teheti, mert a két áldozat nem sietett egymás segítségére. ,., : . ^ . . / Közismert dolog, hogy a török hatalom azért is könnyebben megtámadható, mert ereje nem a régi, miliciája sem oly edzett és elszánt.Mint ez barbár nemzetekkel rendesen megtörténik, nyers erejük, amellyel azelőtt országokat és népeket vertek le, végül is elpuhul és harci kedvük sem oly heves; mint elődeiké volt, „ ; ( • így a Raths-Stube elmélkedéseivel mégis csak az európai hatalmak egyesített erejére számít és a tengeri hatalmak szövetségének gondolatát fejtve ki, a pápa által szorgalmazott terv mellett foglal állást az ősi ellenséggel szemben. . ••/ 1; Az 1684. évi szerencsétlen budai ostrom és különösen XI. Ince pápa jogos kritikája nagy irodalmi visszhangot: keltett. A politikai irodalom egy része méltatlan támadást intéz a pápai szentszék ellen és, mint a »Rom bereue dein Geld nicht. . .<< 213 ) a mű, a pápai vagyon és jövedelmek eredetét boncolgatva arról elmélkedik, hogy a pápaság nagyterjedelmű udvartartásához évente több kell, mint amennyit egy tekintélyes királyság jövedelmez. Tárgyalja azokat az összegeket is, amelyeket; a Szentszék birtokosai saját nemzetségük emelésére, rokonságuk meggazdagítására fordítottak, de viszont azt is elismeri, hogy a Szentszék terheihez nagymértékben járult hozzá az a sok millió adomány, amelyet a pápák subsidiumként a szorongatott keresztény fejedelmek segítségére fordítottak. Mindezek azt eredményezték, hogy Róma szintén sokszor pénzhiányban szenvedett. Rómában, a pápai udvarban, valamint a bíbornokok gyülekezetében sok panaszra adtak alkalmat a legutóbbi években a fejedelmeknek és más hatalmasságoknak a török elleni háborúk címén átutalt pénzösszegek, amelyek a pápai udvar véleménye szerint sok esetben nem érték el céljukat. Ezzel szemben a kereszténység földjei, városai és erődéi a török karmai közé kerültek. A keresztény ármádiák keveset törődnek a pénzügyek terén fölmerült aggodalmakkal, hanem ágyúdörgés közepette állnak szembe a dühös ellenséggel s azon vannak, hogy a pápa, a bíborosok és az egész klérus nyugodtan tartózkodhassanak székhelyeiken és újabb pénzeket gyüjthessenek. A keresztény hatalmasságok elégedetlenek voltak a Szentszékkel; szemben, mert az elmúlt századokban a pápák az ottoman birodalom növekedése idején a szorongatott kereszténységgel — különösen keleten —. kicsinyesen és fukarul bántak és inkább veszni hagyták azt, semhogy a megtámadott keleti császárok kérésére indítva érezték volna magukat tekintélyes pénzsegély küldésére. Ilyen bevezetés után több fejezeten át tárgyalja (c. XXII— XXVI.) Buda 1684. évi ostromát mint ekkor az irodalom centrális problémáját. Azt hihetné az ember, hogy a pápai szentszék megelégelte a török háborúra költött pénzösszegeket, hiszen a legnagyobb veszedelmet már sikerült: elhárítani és a Szent Liga megmentette Bécs városát. A pápa azonban ezekkel az eredményekkel nem volt megelégedve, mert hiszen az 1684. évi hadjárat és Buda ostroma nagyon kevés eredménnyel járt. A pápa nem tudja elfelejteni, hogy mily hatalmas összegeket emésztett fel ez a had-?
