Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Kelényi B. Ottó: A török Buda a keresztény Nyugat közvéleményében 34-101
68 KELÉNYI B. OTTÓ választófejedelemhez, amelyben magasztalja csapatainak, főként vezérüknek, Schöning tábornoknak a vár bevételénél tanúsított hősies magatartását. Ismerteti végül a szultánnak Buda ostroma alkalmával elrendelt bőjti ima- és vezeklési parancsát. Az 1687. évi pozsonyi koronázás alkalmával az uralkodóház azt a •kívánságát terjesztette elő, hogy Magyarország felszabadítása érdekében hozott nagy áldozataiért mondjon le a nemzet szabadkirályválasztó jogáról és az aranybulla záradékáról. Az uralkodóház eme kívánságát az egykorú irodalom is, különösen pedig Johann Nicolaus Flämitzer támogatta, aki klasszikus védője a »Verwirkungs-Theorie«-nak. Később is nem egy argumentumot merítettek munkáiból. Flämitzer négy munkájában 191 ) foglalkozik a Habsburg-ház érdemeivel és az örökös királyság problémáival. Budát a »Vestung und Stadt als der mächtigste Schlüssel des herrlichen Königreichs« jelzővel illeti és latin kifejezésekkel bőségesen tarkított dagályos stílusával bizonyítja, hogy Magyarország »Durch die Oesterreichische Clemenz« újult meg. Ugyancsak a koronázással foglalkozik Michael Gassel munkája, 192 ) amelyben megemlíti, hogy Buda is hozzájárul a koronázás fényének emeléséhez, amennyiben az ifjú királynak egy királyi díszruhát adott ajándékba. Sokat citált művek Feigius munkái. Közöttük különösen megemlítendő az 1688-ban megjelent »Ungarische GeschichtsWandel«, 193 ) a »Wunderbahrer Adlers-Schwung«, 194 ) amely Buda ostromának, önálló alapos földolgozása. A szerző, akinek munkája történeti forrásúi is szolgál, valószínűleg Hevenesivel dolgozott együtt. A munka közli az 1684-ben Buda közelében elfogott török zászló képét, amellyel a bécsi Szent István-templom' főoltárát díszítették fel. Hasonlóan nagyon ismertek voltak Happelius munkái. Történeti szempontból különösen az »Bhrenseule Christlicher Tapfferkeit« 195 ) érdemel említést, amelyben Buda két ostromát írja le és elmondja Finck hadnagy árulásának történetét is. A török birodalmat, az ázsiai, afrikai és amerikai népeket pedig »Thesaurus exoticorum«-ában 196 ) írja le. A mű harmadik szakaszában I/ipót életrajza mellett közel kétszáz oldalon Magyarország történeti és földrajzi leírását adja és külön fejezetekben emlékezik meg Buda és Pest történetéről is. 1690-ben jelenik meg Martin Zeiller először 1664-ben megjelent hatalmas »Hungária«-jának új kiadása, 197 ) amely nagy földrajzi és történeti apparátussal foglalja össze a visszafoglalt Magyarországról szóló történelmi és földrajzi ismereteket és Buda sorsváltozásairól is hosszú történeti összefoglalást nyújt. Megemlékezünk végre Andreas Pinxner »Apodemia ex Transylvania...« 198 ) c. 1694-ben megjelent munkájáról. A szerző, aki erdélyi szász, Szebenből indul ki és Kolozsváron, Debrecenen és Gödöllőn át ér Pestre. Pesten megemlékezik a város három templomáról és a Főtér Szentháromság szobráról. Budára kelve át elsősorban Buda egyházait írja le, majd a vár ismertetésére tér rá. Végre Buda Expugnata címen 8 soros hexametert közöl. Buda visszafoglalása a holland nyelvű irodalomban is élénk visszhangot keltett és alkalmat adott az ország ismertetésére is. A »Dagverhaal van de Vermaarde belegerung der sterke stad Buda«, 199 ) továbbá a »Buda desselfs Gheleghentheyt en Verscheyde Belegheringhen : Anno 1542., verovert po den 2. September 1686.« 200 ) a fölszabadítás történetét foglalják
