Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Kelényi B. Ottó: A török Buda a keresztény Nyugat közvéleményében 34-101
A TÖRÖK BUDA A KERESZTÉNY NYUGAT KÖZVÉLEMÉNYÉBEN 43 adók ellenére és az egymás iránti ellenséges indulatra való tekintet nélkül szövetkezzenek a török ellen. De a vallási és politikai téren egyaránt meghasonlott Európa egyelőre még nem ébredt annak tudatára, hogy a török veszély csak a kereszténységben való szolidaritás, a vallási, nemzeti és dinasztikus ellentétek kiküszöbölése által szüntethető meg. Tipikus német irodalmi jelenség az úgynevezett »Turckenpuechlein.« 47 ) Ennek a töröktárgyú műnek első lapja az 1522-ben megjelent hasonló című nyomtatvány, amely azonban még nem annyira a törökről, hanem Magyarországról szól. A szerző a törökkel mondatja el, hogy nem tart többé a magyar királytól, akinek budai udvartartása oly szegény, hogy még udvari cselédeit sem tudja fizetni. Hadat nem viselhet, mert a hadsereg eltartására nincs pénze, hadvezére sincs többé olyan, mint Hunyadi János volt. »Das der Türck ein erbfeind aller Christen«, vagyis az ősi ellenség fogalma a mohácsi vész után válik általánossá. Az 1542-ben ily címmel megjelent munka 48 ) jórészt Buda közelmúlt példáival igazolja a török hitszegését. Azon művek sorában, amelyek speciálisan a török kérdést tárgyalták, szerepel Wolfgang Drexlernek 1550-ben megjelent munkája. 49 ) Ennél azonban részletesebb és nagyobb hatású Sigismund Herberstain bárónak több kiadásban megjelent kommentárja, 50 ) amelynek első kiadása 1551ből való. Még a XVII. században is sokat idézett munka Herberstain »Moscovitische Chronica«-ja 51 ) és különösen Iyazaro Soranzo »L' Ottomane«^ a, 52 ) amely 1598-ban Ferrarában jelent meg és a török birodalom tényleges állapotairól, valamint a Magyarországon 1597-ig dúló török háborúkról nyújt beszámolót. Az elsősorban töröktárgyú munkák mellett feltűnnek az általános jellegű geográfiák, világkrónikák és Hungaricák is. A XVI. században sokat használt mű Carolus Stephanusnak Dictionariuma, 53 ) amely azután prototípusa lesz a Buda, Ofen címszók alatt a város régi neveiről, hideg és meleg forrásairól írt számtalan budai leírásnak. A krónikák sorában az első helyet foglalja el Sebastian Franck von Word először 1531-ben megjelent világkrónikája, 54 ) amely meghosszabbítva és 1585-ig folytatva több kiadást ért meg. Budáról és annak 1526—1529-i elfoglalásáról külön fejezetben emlékezik meg és előadásába apróbb megfigyeléseket, valamint anekdotákat sző. Sebastian Münster híres Cosmographiájának 55 ) első kiadása Baselban 1544-ben jelent meg. Magyar vonatkozású anyaga azonban jelentéktelen és a térképek mellett jórészt megelégszik helynév-magyarázatokkal. A magyar történetnek főforrása azonban Bonfini. 56 ) A »Rerum Ungaricarum decades« első német kiadása »Des Königreich im Ungarn Chronick« címmel 1545-ben jelent meg. Vadianus 57 ) Budáról mint »Oppidorum memoratissimum«-ról emlékezik meg és nyilván Apianus és Bonfini hatása alatt a város római eredetére is kitér. A híressé vált budai fürdőknek legrészletesebb leírása Georgius Wernherus »De admirandis Hungáriáé aquis Hypomnemation« 58 ) c. 1551-ben megjelent és sokszor lenyomtatott munkájában található. Wernher budai leírását a XVI. században Herberstain, Broniovius, Reichesdorf, Possevino és Bongarsius is átvették. Nagyjelentőségű Joannes Sleidanus-nak 59 ) »De statu religionis et reipublicae« c. először 1555-ben megjelent munkája, amelynek szintén tömérdek kiadása volt. Adatait mind a hazai, mind pedig a német történetírók felhasználták.
