Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Kelényi B. Ottó: A török Buda a keresztény Nyugat közvéleményében 34-101
40 KEIDÉNYI B. OTTÓ kettő Roggendorf vereségével és Budának 1541-ik évi elfoglalásával, a harmadik pedig a birodalmi hadak futásával ismerteti meg olvasóit, amikor Joachim brandenburgi választó vezérlete alatt hiába kísérelték meg a magyar főváros visszafoglalását. 26 ) Az egykorú írók nem elégesznek meg az egyébként is erősen egyéni színben látott valóság rajzával, hanem szívesen megtoldják előadásaikat fantáziaszülte hajmeresztő borzalmakkal. Egyes ujságlapokban azt olvassuk, hogy a törökök Budát elfoglalva, a német lakosokat nem bántották, de a magyarokat hét éven felül mind lemészárolták ; más újságok pedig előadásukat képekkel szemléltetve elmondják, hogy a török a gyermekeknek sem kegyelmezett meg. A hagyományos magyargyűlölettől telített naiv, népies történetszemlélet a töröktárgyú röplapokban lassankint a középkorból továbbélő transzcendens történeti felfogásnak ad helyet. Ez a felfogás az egész keresztény világot a maga látókörébe vonta. A protestánsok ugyan a katolikusokat okolták az ország romlásáért és megfordítva, de abban egyetértettek, hogy a török veszedelem oka az Istentől való elfordulás. Ez a vallásos felfogás az alapja a mindinkább megnyilvánuló részvétnek és rokonszenvnek, amellyel Nyugat népei a magyarság küzdelmeit kísérték. Miként a magyar történetírás különböző korokban más-más gondolatokat és érzelmeket fűzött nemzetünk gyásznapjaihoz, úgy a német közvélemény is koronkint más-más szempontból vizsgálta a német birodalom sorsára nézve is nagyjelentőségű magyar eseményeket. Az első tudósításokban a magyargyűlölet hangja még elnyomja a keresztény világért harcoló nemzet iránti részvétet, de már a XVII. századi német írók a megbecsülés és csodálat hangján írnak a magyarság hősi küzdelmeiről, míg végül a német és osztrák romantika teljes elégtételt ad a Nyugat kultúráját századokon át hősiesen védelmező nemzetnek. 27 ) A magyar-török háborúkkal kapcsolatos történeti munkák nem alkotnak egységes összefüggő sorozatot, hanem valamennyi alkalomszerű ötletnek terméke. Nélkülözvén az egységes nézőpontot, csak kuriózumokat adnak és ezért történelmi állásfoglalásra nem lehet belőlük következtetni. Itt-ott azonban akad egy-egy részlet, amely szerzőjének nemzetiségét és műveltségét is elárulja. A francia történeti irodalom nagyrésze a magyarországi és budai vonatkozások szempontjából olasz forrás után halad. A mohácsi csata utáni Szolimán-epizódok, I^ajos és Mária arcképének bemutatása, a Herkulest, Apollót és Dianát ábrázoló három bronzszobor elhurcolása Ascanio Centorio 28 ) és Paolo Jovio 29 ) munkáiból kerül át a francia irodalomba. Viszont a többi elem, amelyből a magyar-töröktárgyú irodalom összeáll, nem torkollik közös mederbe és általában a Magyarország iránti irodalmi érdeklődésnek legfőbb mozgatója az aktualitás varázsa. Az említett olasz eredetű munkákon kívül budai vonatkozásai miatt megemlítjük Guillaume Paradin »Histoire de nostre temps« (1550.) c. munkáját, amely Budáról az 1526. és 1529. évek eseményeivel kapcsolatban emlékezik meg. Már Gilles Corrozet 30 ) 1553-ban megjelent munkája Ritiusból veszi át a magyar
