Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Kelényi B. Ottó: A török Buda a keresztény Nyugat közvéleményében 34-101
36 KEIyÉNYI B. OTTÓ vérségi kötelék, a pártszenvedély, legfőképen pedig történelmi helyzete homályosította el. A hivatástudat más nemzeteknél már az ősi mitoszban rejlik és így talán igaz az a megállapítás, hogy a nemzeti hivatásra való egységes ráeszmélés nálunk azért nem fejlődhetett ki, mert a magyarságnak nincs mitosza, amelyből a nemzeti küldetés eszméje sugároznék elő és amely még a széthullás idején is mint virtuális nemzeti öntudat fogná össze a nemzettest minden egyes tagját. É s a védőbástya gondolat sem volt alkalmas arra, hogy nemzeti mitosz alapja legyen. Egyrészt azért, mert hiányzik belőle az erőt fakasztó elem, másrészt kifejlődése leküzdhetetlen akadályokba ütközött. Hiszen a pártszellem az eszme egyetemessé válását itt is megakadályozta és a magyar heroizmusban rejlő mitikus vonásokat a politikai szenvedélyek megítélésének körébe vonta. De viszont a védőbástya eszme kifejezi a magyar harcoknak egészen sajátos alaphangját, amely szerint a magyar nem a hatalomért, nem vetélkedésért vagy kedvtelésből harcolt, hanem önmagáért és fönnmaradásáért és nem egyszer idegenek által megfogalmazott célokért. Ami a védőbástya kép mélységét illeti, nyilvánvaló, hogy a visszhang, amelyet a török ellen folytatott csaták láncolata a francia irodalomban kelt, jóval tompább a németek törökfélelménél. A nagy távolság, amely a franciákat a töröktől elválasztotta, és a Habsburg-ellenes törökbarátság halványabbá tették a színeket. A franciák nem igazodnak írásaikban kimondottan a magyar eseményekhez. Nem követik nyomon a török hódítás újabb és újabb fázisait. A mohácsi csata például nem okoz a franciáknál különösebb rettegést. 7 ) Viszont Magyarország a francia irodalomban mindig az egész Európát és az egész kereszténységet védi, szemben a XVI. század németnyelvű irataival, amelyek csaknem kivétel nélkül saját nemzeti érdekeiket szólaltatják meg. »Der gantzen Christenhait gemeyr ond vorpaw, genant Vngerland« : a védőbástya gondolat a német nemzet legsajátabb ügye lett. 8 ) Bármennyire is méltányolják a németek a magyarság hősi küzdelmeit és bármennyire is a »veste mawer« és »stellener hammer« nevekkel illetik, a mawer mögött ott áll az »an den orthe der deutschen nation« a hammer mögött pedig a »deutschen landen«. 9 ) Erre a felfogásra mutat rá G. du Bellay a regensburgi diétán (1532.) tartott nagyhatású beszédében, amikor arról beszél, hogy a török háború a németség ügye, tehát segítsék meg a németek saját védőbástyájukat. A németség metaforáival szemben a francia ujságlapok az olasz eredetű klisét alkalmazzák és így a »tota Christianitas« meg a »tutto il resto dei christiani« ugyancsak mint »toute la Chrestienté« és »ce qui reste de la Chrestienté« kerül fordításban a francia nyelvbe. Vagyis a franciák és olaszok európai pátosza általánosabb, humanistább, a németségé egyénibb, érdekekhez kötött és kisebb körben mozgó. Viszont a kereszténység védőbástyájáról nyilatkozva a német a melegebb és líraibb, szemben a francia merevebb és hidegebb keresztényeivel. 10 ) Magyarország mint téma először megfelelő terminológiát, nyelvet és stílust igényel, melyet az aktualitásokkal foglalkozó irodalom meg is teremt. A védőbástya a főterminus, vele szemben foglal helyet a nagy ellenség, a török. A »grand Turc« és a »grand Seigneur« epitheton különben
