Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Gárdonyi Albert: Buda és Pest keresztény lakossága a török hódoltság alatt 13-33

30 GÁRDONYI ALBERT Múzeum tulajdonát képezik. Bizozeri 1686-ban kiadott »Notizie particolare dello stato de' regni d'Vngheria, Croacia etc.« című művében Óbuda jólismert romszerű ábrázolásával találkozunk, amiből arra lehetne következtetni, hogy akkorra valósággal rommá lett, tehát természetim ábrázolással állunk szemben. Ezzel ellentétben azonban ugyanazon munka szövege (154. 1.) még faluként emlékezik meg Óbudáról (questa citta é quella, che communemente si chiama Buda vecchia, che hóra é un piccolo villaggio), tehát az ábrázolás nem természetim, hanem régebbi ábrázolások szolgai átvétele, vagyis Óbuda 1686-ig elkerülte a pusztulást s csupán az 1686. évi ostrom alatt érhette a romlás. Végső következtetésképen megállapíthatjuk, hogy Buda, Pest és Óbuda török hódoltságkori sorsa lényegét tekintve nem különbözött más hódoltságkori vár, város és falu sorsától. A meghódított várakra nagy gondot viseltek a hódítók s ennek tulajdonítandó, hogy a régi keresztény lakosságot nem tűrték meg benne. Budán is csupán az élelmes és ravasz örmény kereskedők tudták hosszabb időnát változatlanul fenntartani magukat, egyébként pedig a rabmagyarok képviselték a keresztény elemet. A városok kereskedelmi forgalma a hódoltság tartama alatt sem szünetelt, a török és magyar lakosság békében élt a városokban egymás mellett s itt érvényesültek a legerősebben a különböző kultúrhatások. Pesten is a hódoltság végéig találunk keresztény lakosságot, melynek szabadságát legfeljebb katonai és politikai tekintetekből korlátozták a hódítók. A hódoltság területén levő falvak lakossága ellenben teljesen magyar és keresztény maradt, mert a hódítók katonáskodtak s a gazdasági munkát a hódoltakra hagyták. Szépen igazolható ez Óbuda példájával, melynek keresztény magyar lakossága a legfontosabb török vár szomszédságában is meg tudta őrizni nemzetiségét és vallását. Nem lehet kétséges, hogy a török uralom teherként nehezedett a helyén maradt magyarságra s nagy szívósságra vall, hogy ennek ellenére is meg tudták őrizni nemzetiségüket és vallásukat. Azt sem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a hódítóknak szükségük volt ezekre a keresztény magyarokra s okos politikával mindig meg tudták őket békíteni sorsukkal. A török hódoltság megszüntetését célzó hadjáratok sok kárt tettek ebben a helyén maradt magyarságban, még több kárt tettek azonban a nevezett hadjáratokat követő német telepítések, melyeket az államhatalom annyi kedvezésben részesített, hogy a magyarság elsorvadt mellettük. Ebben rejlik a magyar nemzet nagy tragédiája, melyet az újabb idők nemzetvédő politikája nem tudott többé jóvátenni. Gárdonyi Albert